Pető Gábor Pál (szerk.): Tudományos breviárium (Budapest, 1971)
Szeptember
Szeptember 3 „Anderson meséi" Az atomfizika története az 1932-es évet „annus mirabilis”, azaz „csodálatos év” néven tartja számon, mivel ebben az évben rendkívül sok és nagy jelentőségű új felismeréssel gazdagodott a tudomány. Urey felfedezte a nehézhidrogént (deutériumot), Chadwick a neutront, Cockcroft és Walton először hajtott végre magreakciót mesterségesen gyorsított protonokkal, Carl David Anderson amerikai fizikus pedig felfedezte a pozitív töltésű elektront, a pozitront. Anderson akkor mindössze 27 éves volt. 1905. szeptember 3-án született, és az egyetem elvégzése után négy évig középiskolában fizikát tanított. 1930-ban került R. A. Millikan mellé. Millikan csaknem két évtizeddel korábban zseniális módszert dolgozott ki az elektron töltésének meghatározására. Ebben az időben elsősorban a kozmikus sugárzást vizsgálta. Millikan megbízta Andersont, hogy építsen egy nagy méretű Wilson-kamrát, nagy elektromágnessel, és vizsgálja a kozmikus sugárrészecskék nyomait. Anderson a berendezést elkészítve, 1932 tavaszán kezdte meg a kutatómunkát. Rengeteg felvételt kellett készítenie, mert a kozmikus sugárrészecskék nem valami sűrűn fordulnak elő itt a légkör alján. Ezer felvételből csak néhány tíz mutatta protonok vagy elektronok nyomait. Ezeket a nyomokat a szakember könnyen meg tudja különböztetni. 1932 nyarán Anderson olyan elektronnyomokra bukkant, amelyek a többihez viszonyítva ellentétes irányban görbültek el a mágneses térben! Ez azt bizonyítja, hogy töltésük — az elektronok negatív töltésével ellentétben — pozitív! Amikor már vagy 15 ilyen felvétele volt, felfedezését közzétette a Science című folyóiratban. Nem egy fizikus hitetlenkedett, sőt, gúnyolódott: „Anderson meséi” — mondták, de nem sokáig. Dirac, a kiváló angol elméleti fizikus már négy évvel korábban kidolgozott egy olyan elméletet, amelynek értelmében szükségképpen léteznie kell az elektron pozitív ellenpárjának, a pozitronnak is. Anderson 1936-ban megkapta a fizikai Nobel-díjat. Ekkor már a kaliforniai Műszaki Egyetem profeszszora volt, & később a fizikai-matematikai-csillagászati szekció igazgatója lett; ma is ott dolgozik. S. O.
