Pető Gábor Pál (szerk.): Tudományos breviárium (Budapest, 1971)
Augusztus
Augusztus 28 A modern ipar egyik nélkülözhetetlen anyaga, a kőolaj, aránylag új „felfedezés”. Igaz, hogy már az ókorban ismerték: Hérodotosz megemlékezik a Zacynthus csodás nafta-forrásáról, Plinius pedig Agrigentumról tesz említést, ahol bőségesen terem „égő folyadék”; Marco Polo a bakui nafta-kitörésekről ír — ám mindezek a források természetes feltörések voltak. A kőolajbányászat s ezzel a kőolajipar története tulajdonképpen csak az 1859. évvel kezdődik, amikor Drake megkezdte Pennsylvaniában az első kút fúrását. Edwin Laurent Drake 1858 májusában szerződött a Pennsylvania Rock Oil Companyhoz, hogy Titusville mellett megszervezze a fúrásokat. Közel egy évig tartott, míg beszerezték a szükséges szerszámokat és szerződtették a megfelelő szakembereket. 1859. április 1-én kezdődött a munka. Az első fúrótorony gyalulatlan nyersdeszkából épült, rendkívül kezdetleges módon. Ócska gőzgép, kenderkötél az ütőfúró emelésére és facsigák voltak az első szerszámok, amivel a munka megkezdődött. Júniusban 12 méter mélységben kemény sziklarétegbe ütköztek, amelynek átfúrása komoly nehézséget okozott. 1859. augusztus 27—28-án 23 méter mélységben sűrű fekete folyadék buggyant ki nagy lomhán a mélységből, elérte a lyuk száját, s lassan szétfolyt a föld felszínén. Ezen a napon született a kőolajbányászat. Az úttörő Drake sorsa tragikus volt, mint oly sok úttörőé. Felfedezése után visszatért New Yorkba, és összes pénzét elvesztette a tőzsdén. Elfeledve, a legnagyobb nyomorban halt meg. Űj nevek ragyogtak fel a kőolajipar egén: Deterding és Rockefeller ... Az első kút fúrásának 75. évfordulóján, 1934-ben, Titusville-ben felállították Drake szobrát, hogy emléket állítsanak a „kőolaj hősé”-nek. P. J.
