Pető Gábor Pál (szerk.): Tudományos breviárium (Budapest, 1971)

Augusztus

Augusztus 23

Az őslények kutatója

A XIX. század elején egymás után születtek az új tudományágak, gyorsan növekedett az egyetemes tudomány családfája. Ilyen új ág volt a kristálytan, a származástan, a fiziológia — és az őslénytan is. Ez utóbbinak nagyszerű képviselője volt Georges Cuvier, aki 1769. augusztus 23-án született. Akárcsak elődje, Buffon, ő is kiváló előadó volt. Szorgalmával és tudásával nagy elismerést vívott ki magának: 1803-tól haláláig, 1832-ig az Akadémia örökös titkára volt.

Vajon mivel érdemelte ki mindezt? Idézzük a híres francia tudóst: „Nemes rendeltetése felé vezetni az emberiséget: az igazság megismerése felé, egészséges eszméket terjeszteni a nép legalacsonyabb rétegei közt is, felszabadítani az embereket az előítéletek és szenvedélyek uralma alól, az észt tenni a közvélemény döntőbírójává és irányítójává: ez a tudomány legfőbb célja, így járul hozzá a civilizáció haladásához.”

Cuvier bevezette a kölcsönhatás vagy korreláció elvét, amely szerint az élőlények semmilyen szerve sem változhat meg anélkül, hogy az a többi részének a változását is ne vonná maga után. E szerint egyetlen fogmaradványból egy egész ősállatot rekonstruálhatunk, s ezt Cuvier számos esetben meg is tette. Az őslénytani leletek ismeretében azonban kénytelen volt feladni a vallás tanításaival összhangban álló, a teremtésről szóló elképzelését, de azt állította, hogy a kü-Egy ősállat rekonstrukciója Cuvier szerint

lönböző fajok létrejötte a Föld történetében lejátszódott több katasztrófával és teremtési aktussal magyarázható. Ezt az úgynevezett kataklizmaelméletet azonban nem sokkal később többen is megcáfolták.

P. B.P