Pető Gábor Pál (szerk.): Tudományos breviárium (Budapest, 1971)
Május
Május 29 Nem volt ő mindig olyan előkelő, mint amilyennek később mutatta magát. Tanoncként kezdte egy orvos mellett, aztán egy „pneumatikus intézetbe”, vagyis egy olyan divatos szanatóriumba került, ahol gázokkal próbálkoztak gyógyítani. Itt fedezte fel a fiatal Humphry Davy a kéjgázt, a dinitrogénoxidot, amelyet egy amerikai fogorvos csakhamar sikerrel alkalmazott érzéstelenítésre (1. január 24-i cikkünket — A szerk.). Londonba hívták, hogy előadjon a Royal Institution nevű intézetben, amely egyaránt szolgálta az ismeretterjesztést és a kutatást. Itt olyan ragyogó előadásokat tartott, hogy tódult a nép, úri s egyszerű egyaránt. Davy „divatba jött”. Közben sokoldalú kutatómunkát is végzett. Kísérletezett a Yolta-oszloppal, a galvánelem ősével, s ennek segítségével előállította a tiszta nátriumot és káliumot, két alkálifémet, amelyek bontották a vizet, sőt, eközben a kálium meg is gyulladt. (A nátrium is abban az esetben, ha előbb papírcsónakocskával rögzítik.) Tisztázta a sósav öszszetételét. Feltalálta azt a robbanásmentes biztonsági lámpát, amelyet máig is Davy-lámpaként ismernek a bányászok. Egy gazdag és gőgös özvegyasszonyt vett nőül, lovagi címet kapott. Napóleon meghívta Párizsba, s az általa alapított Volta-díjjal tüntette ki. Később az angol tudományos akadémia elnöke lett. A siker nem tett jót neki: elkapatta, a társaságot majmolta, estélyről estélyre járt — de a becsvágy is hajtotta, ezért éjszaka visszatért a laboratóriumába, és gyakran reggelig dolgozott, annyi ideje sem volt, hogy átöltözzék. Mondják, néha a piszkos fehérneműre húzta a tisztát siettében. Volt, hogy öt ing s öt harisnya volt egymás alatt rajta! Kortársa, Berzelius, a nagy svéd tudós meglátogatta egyszer Londonban. így írt erről: „A francia udvarmester az ebédlőbe vezetett, nyilvánvalóan, hogy megcsodálhassam a drága luxusholminak azt a nagy tömegét, ami itt fel volt raktározva, mutatván, hogy itt egy felkapaszkodott valaki nem találja a helyes középutat. Akkor kitárta az ajtót és bevonult Sir Humphry . . . Nem tartott azonban sokáig és kiesett szerepéből. Átalakult a szerfelett érdekes kémikussá, Davyvó .. .” Beteg lett. Olaszországba indult, hogy meggyógyuljon, de útközben Genfben meghalt, 1829. május 29-én. Csupán 51 éves volt. Sz. F.
