Pető Gábor Pál (szerk.): Tudományos breviárium (Budapest, 1971)

Április

Április 11

Egy szegény árva magyar pénz és taps nélkül

de elszánt, kitartó hazafiságtól lelkesítve, KÖRÖSI CSŐ MA SÁNDOR bölcsőjét kereste a magyarnak és végre összeroskadt fáradalmai alatt távol a hazától alussza örök álmát és él minden jobb magyarnak lelkében.

Széchenyi István e sorai azon a márvány síremléken olvashatók, amelyet a Himalája alatti Darjeelingben emeltek az 1842. áprihs 11-én maláriában elhunyt Ázsia-utazónak és kutatónak.

A Háromszék megyei Körösön született 1784-ben. A nagyenyedi kollégiumban hamar kitűnt tehetségével és szorgalmával. 1815-ben Göttingába küldték, ahol megtanult arabul, és érdeklődése fokozódott a nyelvészet iránt. Visszatérve Erdélybe, hiába kínáltak fel neki jó állásokat: úgy határozott, hogy elindul Ázsiába, megvizsgálni, élnek-e ott a magyarok rokonai.

1819 novemberében mindössze 200 forinttal nekivágott szenvedésekkel teli útjának. Bukarest, Szófia, Alexandria, Bagdad, Teherán voltak első állomásai. 1822-ben érkezett meg Kabulba, Afganisztán fővárosába, és nem sokkal később Indiába. Ott egy Moorcroft nevű angol gyarmati tisztviselő rábeszélte, hogy tanulmányozza a tibeti nyelvet, ő elfogadta az indítványt, mert azt remélte, hogy a lámakolostorokban rábukkan a magyarok nyomára. Valószínűtlenül szerény körülmények között, nagy akaraterővel végezte kutatómunkáját, többször megváltoztatta állomáshelyét. Gerard angol orvos így írt róla: ,,Kanam faluban találtam őt kicsi, de érdekes viskójában, könyveitől környezve. A tél itt mindig kegyetlen. Egész télen asztalánál ülve, tetőtől talpig gyapjúruhába burkoltan naphosszat dolgozik itt, minden melengető tűz nélkül. .. Eő és majdnem egyedüli tápláléka a tatár módra készített tea, amely inkább leveshez hasonlítható, mert sót és vajat kevernek hozzá.”

Körösi Csorna tibeti nyelvtana és szótára 1834-ben jelent meg. Összesen 16 európai és keleti nyelven állított össze szójegyzéket. A siker tovább erősítette, és megrokkant egészséggel mindaddig kutatott Tibetben, amíg a malária meg nem ölte.

1968-ban a Földrajzi Világkongresszusra Indiába utazó magyar geográfusok fát ültettek sírja mellé, és a róla elnevezett emlékéremmel elsőnek egy indiai kutatót tüntettek ki.

P. B. P.