Bogdán István: A magyarországi papíripar története 1530-1900 - A magyar könyv (Budapest, 1963)
II. A magyarországi papírkészítés. 1530-1840
tár is). —• Szirmay cs. Szinye 1792., Tarca 18. sz. — Szontágh pk. cs. Rozsnyó 1786—1840. Teleki cs. Kercsesora 1710—1850., Ravaszmező 1780—1825. — Telekiné Bethlen Kata Hévíz-Oltbogát 1747—51. (1. Bethlen J. is). Wagner Udalrik pk. Körmöc 2. 1805—10., özvegye 1818-ig (1. Egyetemi ny., Novotny J. is). — Widmann Valter pk. (társtulajdonos) Szeben— Talmács 1. 1588-tól (1. Berger Gy., Rewel M., Szeben v. is). Zágrábi káptalan Novavilla 1771—85. — Zán András (alapító) Kisszlatina 1726—86. — Zár Dávid Nadabula 1. 1832—40. — Zieser 1. Czieser—Zima pk. cs. Dobsina 2. 1729-től (1. Debuss cs. is), Liptószentmihály 1786—99. — Zimányi cs. Liptószentmihály 1693 —18. sz. eleje (1. Egyetemi ny. is), — Zirci apátság Sóly 1796. — Zólyomlipcse v. Zólyomlipcse 2. 1808. E 300 évet felölelő, a tényleges tulajdonosnak csak egy részét feltüntető névsorunk alapján a tőkés gazdálkodás kialakulásának képét, sajnos, mégmegközelítőpontossággalsemvázolhatjukfel. Annál is inkább, mert a kataszterben felsorolt malmok 45%-ánál az adathiány miatt nem lehetett sem a bérlet, sem az alkalmazott-tartás tényét megállapítani. Következőleg azt a fontos és érdekes kérdést, hogy hol, mikor, hogyan kezdődik, és milyen formákon megy át a kézműves jellegű üzemnek tőkés jellegű üzemmé való átalakulása, nem lehet a kívánt mértékben megválaszolni. Szó lehet viszont arról, hogy az ismertetett névsor alapján megvizsgáljuk a tulajdonosok megoszlását, s így vonjunk le részleges következtetéseket. A megoszlást mutató százalékszám a következő: kincstár (uralkodó) 14, földesúr 35, város 6, egyházi testület 8, világi testület 6, polgárcsalád vagy polgár (adathiány miatt nem lehet szétválasztani) 16 és papírkészítő 15%. A nem papírkészítői tulajdon tehát 85%. Még azt lehet általánosságban megállapítani, hogy a közületi és közösségi (családi) tulajdonú malmok általában és elsősorban önellátásra termeltek, árutermelő a magánszemély (polgár) és a papírkészítő tulajdonában levő, illetve általa bérelt malom volt. Az e korszakban meginduló első papírgyárunk, a fiumei (1828) azonban már természetesen tipikus tőkés vállalkozás. A tulajdonos természetesen szakemberrel üzemeltette malmát, vagyis papírkészítőt alkalmazott. A papírkészítő keresése — láttuk — eleinte a 16—17. században, amíg kevés papírkészítő volt hazánkban, sok utánajárással volt csak eredményes. Levelezés útján, rokonok, ismerősök — sokszor külföldiek — révén kellett érdeklődniök papírkészítő után. Nagy válogatási lehetőségük nem volt, sőt kedvezménnyel csalogatni, vagy ha már megvolt, marasztalni kellett. Olvashattuk: „szép szókkal 93 t
