Bogdán István: A magyarországi papíripar története 1530-1900 - A magyar könyv (Budapest, 1963)
II. A magyarországi papírkészítés. 1530-1840
tóttá és lényegében megsemmisítette a felelősséget. Különösen a 19. század közepén, az átmenet időszakában mérhető le, igen jellemzően a körmöci papírmalom példáján — amely az Egyetemi Nyomda tulajdona volt, ezt pedig a kincstár irányította —, hogyan töri meg a kezdeményezés és végrehajtás lendületét, illetve végső fokon a fejlődést a kincstári irányítás, ha szembe állítjuk a magánszemélyek tulajdonában levő malmokkal, mint pl. a hermanecival vagy a nagyszlabosival. A tulajdonos — és az adminisztráció — intézkedéseit 1. személyi, 2. gazdasági és 3. technikai csoportba sorolhatjuk. 1. A papírkészítő alkalmazása vagy a bérlői szerződéskötés tartozik ide. Részint személyi, részint gazdasági vonatkozása van. A papírkészítő becsületessége és szakképzettsége alkalmazottnál, bérlőnél egyaránt fontos volt. A mester felvételénél vagy a bérlő megválasztásánál ajánlásokat kértek. A legényeknél a papírkészítő mester végezte el a vizsgálatot, részint információgyűjtéssel, a 18. század végétől pedig a bizonyságlevél alapján, részint pedig próbaidő útján. A mesternél bérlet esetében a 18. századtól kezdve óvadék is kellett, és kezeseket is kívántak. 2. Az alkalmaztatás vagy bérlet gazdasági vonatkozása a munkabér, illetve a bérleti díj volt. Az előbbi általában szegődmény (konvenció), vagyis készpénz és természetbeni járandóság, az utóbbi készpénz és papír volt. A malom működésének gazdasági vonatkozásai: saját kezelés esetében a beruházások (karbantartás, felújítás, átalakítás) és a termelés jövedelmezősége, bérlet esetében csak az előbbi. Mindkét esetnek technikai vonatkozásai is vannak. 3. A beruházás és a jövedelmezőség összefüggése nyilvánvaló, mindig csak az volt a kérdés: feltétlenül szükséges-e, és mikor térül meg? A választól függött a technikai változás. Saját kezelés esetében mindig^ kedvezőbb volt, mint bérletnél, mert ez utóbbi esetben a jövedelmezőség elmaradása a papírkészítő baja volt, a tulajdonos a bérleti díjat megkapta. A malom technikai ügyeibe a tulajdonos csak gazdasági vonatkozásai miatt és csak gazdaságilag avatkozott bele — de ez épp elég volt —, a jó papír készítését viszont mindig megkövetelte. Mindhárom csoport közös vonása a gazdasági, általában és lényegében ez jellemzi a tulajdonos kapcsolatát a papírmalommal. A döntésre kerülő malomügyek fő szempontja ez volt. A hazai papírmalmok tulajdonosainak pontos névsorát nincs módunkban megismerni. Részint nincs teljesen feltárva a forrásanyag, az eddigi adatokat a további kutatás ki fogja egészíteni. Másrészt nem minden tulajdonosról tudjuk, hogy a papírmalmot pontosan mikor birtokolta, mert ugyanazon papírmalom az idők folyamán többször 89