Bogdán István: A magyarországi papíripar története 1530-1900 - A magyar könyv (Budapest, 1963)

II. A magyarországi papírkészítés. 1530-1840

igények változtak. A reformációt követő irodalmi fellendülés, és a részben ezt szolgáló nyomdaiparunk,114 több helyen gócosodva, mennyiségi igénynövekedést okozott.

Erdély viszonylag békés területén, ahol papír- és nyomdaipar már gyökeret vert, indul további útjára papírkészítésünk, de csak néhány nagyobb városban. A város, illetve a városi polgár alapítja ezeket, természetesen külföldi papírkészítők segítségével.

Második ismert papírmalmunk Erdély egyik leggazdagabb, kulturált és civilizált városában, Brassóban épült,115 ahol 1539 óta már nyomda is működött.116 A papírmalom építését éppen a nyomda tulajdonosa, Honter János kezdeményezte. Az alapítási költségeket Fuchs János és Benkner János brassói polgárok vállalták. A szükséges szakember, a papírkészítő előteremtése már nehezebb feladat volt. Az adott viszonyok között Brassóhoz legközelebb eső, legkönnyebben elérhető és fejlett papírkészítéssel rendelkező ország a lengyeleké volt. Érthető, hogy a brassóiak, valószínűleg kereskedelmi kapcsolataik révén, innen szereztek segítséget. A Lengyelországból jött Früe János papírkészítő 1545 elején meg is érkezett Brassóba — február 25-én már díjazták tevékenységét — és jó egy év alatt tető alá hozta a papírmalmot. 1546. március 7-e és 12-e között megkezdhette működését, és Brassó város tanácsa jutalmul „János papírkészítőnek, mivel először készített papírt, kifizetett 2 Ft-t”.117

Érdemes közbevetőleg megjegyezni, hogy két év múlva, 1548-ban, a bártfai rapuláriumi bejegyzés szerint, egy papírkészítő vetődött Bártfára, akinek nevét nem ismerték, s az évben ott meghalt.118 Valószínűnek látszik, hogy a brassóiak papírkészítő keresésének hírére Lengyelországból ment Brassóba, de már későn érkezett, mert Früe János elhivatta már a maga embereit —, visszafordulva hazafelé, Lengyelországba tartott, de már nem érhetett odáig.

A brassói papírmalom papírja gyorsan elterjed, két év múlva már Heves megyében is használták. Fentmaradt legkorábbi papírját — így a kétségtelenül első ismert hazai készítésű papírt —■ az egri káptalan 1548. •évi oklevelén szemlélhetjük. Idézett erre vonatkozó cikkemben már egyszer pontosan leírtam, de a jelen esetben szükségesnek tartom azt megismételni.

A papír színe sárgás, felülete sima, átnézete egyenletes, 2-3 mm átmérőjű rostcsomókat tartalmaz (ld. 6. á.), középvastag, rugalmas, 3 oldalán vágott. Nagysága 217 X 247 mm [az ív kb. 305 X 400mm volt], 56 g/m2. A merevítő a hosszúsággal párhuzamos, 7 db 0,6 mm átmérőjű .30 mm-ként [az ívnél a szélességgel párhuzamos és 14 db], a bordázat

71