Bogdán István: A magyarországi papíripar története 1530-1900 - A magyar könyv (Budapest, 1963)
II. A magyarországi papírkészítés. 1530-1840
E kívánalom lényege a tőkés fejlődés lehetősége. Egyúttal példa az említett sajátos magyar helyzetre: hogyan akadályozta meg a merkantilista állam szerepét átvevő földesúr „protekcionizmusa” a kézműves tőkés lehetőségét. A központi rendelkezések általános értékeléséül még megállapíthatjuk -—- s egyúttal igazolhatjuk az iparpolitikánál mondottakat —, hogy a bécsi udvarnak a papírkészítésre és papírkereskedelemre vonatkozó intézkedései az 1770-es évekig úgy-ahogy segítették, ez idő után azonban akár az intézkedéssel, akár annak hiányával gátolták a helyi iparpolitika miatt amúgyis nehezen haladó fejlődést. A földrajzi tényező a papírkészítésnél lényegesen fontosabb volt, mint bármely más, vízikerékkel dolgozó iparágnál, mert e mesterség mindegyiknél jobban vízhez kötött volt: a víz nemcsak hajtóerő, hanem segédanyag is — gyártásvíz. Ezért a földrajzi tényező — általános vagy helyi — döntően meghatározta és befolyásolta a papírmalmok alapítását és működését. Magyarország víziereje rendkívül jelentős volt. A századforduló felvétele szerint a csak legalább 20—50 LE/km-t adandó, összesen 8750 km hosszú folyószakaszok összes motorikus vízereje 1,7 millió LE volt, amiből kb. 90 000 LE-t hasznosítottak.107 — Érdemes visszapillantani a 18. századra. Az ott említett 3292 LE hibaszázalékát 100-nak véve s kerekítve, 6600 LE lehetett a hasznosított vízerő. A 19. századig azonban a vízhasznosítás a vízépítés adott elméleti és gyakorlati lehetőségei között lényegesen nehezebb volt. A Mária Terézia említett 1771-es papírmalomalapítási szándékára beérkező jelentésekben is olvashatjuk pl.: a már működő 5 malmon kívül többet nem bír el a folyó stb.108 — A papírkészítés szempontjából azonban még további nehézségeket találunk. Nem volt elég a víz hajtóereje, olyan tiszta vizű folyócskára volt szükség, amelyet az áradás is csak elenyészően zavart meg. Ugyanis még a mechanikai szennyeződést is csak nehezen tudták megszüntetni. Nem volt megfelelő derítőberendezésük. Nem mindegyik tehette meg, amit a lékainak az uradalom gazdasági ereje megengedett: hogy költséges derítőből csővezetéken vigye a papírmalomba a gyártásvizet,109 és — amit a lékai sem tett meg — a derítőt állandóan karbantartsa. Jellemző a víztisztasági követelményre az, hogy már az is komoly bajt jelentett, ha a pataknak a papírmalom feletti részén az állatokat itatták.110 Papírmalom tehát csak ott működhetett eredményesen, ahol megfelelő esésű, tiszta és áradásmentes folyóvíz állott rendelkezésre. De még egy szempontot kellett figyelembe venni: a víz kémiai tulajdonságát. 64
