Bogdán István: A magyarországi papíripar története 1530-1900 - A magyar könyv (Budapest, 1963)

II. A magyarországi papírkészítés. 1530-1840

E korláton belül azonban segítséget adott iparfejlesztésünkhöz, amit azonban a falusi iparnál a földesúri, a városi iparnál a céhes — általánosságban ítélve — ellenkező irányú iparpolitika korlátozott31. A céh szerepét magamivolta magyarázza. A földesúri iparpolitika — a kivételektől eltekintve —- megrekedt az önellátásra termelésnél, annyira, hogy még a nevesebb földbirtokosok sem fordítottak különösebb gondot üzemeik fejlesztésére, ha saját szükségleteiket kielégítette. Árutermelés csak az esetben tapasztalható inkább, ha a földesúr bérlet formáj ában gazdálkodott üzemével. A bérlőt viszont részint a bérleti szerződés, részint az a körülmény gátolta az üzem fejlesztésében, hogy a tulajdonos még a karbantartásra is nehezen szánta rá magát (hát még a jelentősebb beruházásokra !). A földesúri iparpolitika negatív hatása — kevés kivételtől eltekintve — általánosan jellemző az egész 18. századra, mint erre majd a papírkészítésnél látunk példát.

A bécsi iparpolitika Mária Terézia uralkodásának kezdetén még viszonylag kedvező volt számunkra. Ez nemcsak a holicsi majolika- és a sassini posztóüzem létesítésében nyilvánult meg. Már az 1750-es években kísérlet történt papíriparunk fejlesztésére is. Elfogadva az államtanács nézetét, a királynő hozzájárult ahhoz, hogy Magyarországon olyan manufaktúrákat létesítsenek, amelyek az osztrák iparra nem látszottak veszedelmeseknek. A korona- és kamarauradalmakon, a szabad királyi városokban és népesebb vidékeken, közönségesebb termékeket előállító manufaktúrákat s kézművességet — köztük papírmalmot is — akartak létesíteni. A kamarai uradalmakban el is rendelték a textil félkészáruk termelését.32

1770 után azonban a gazdasági tanács álláspontja érvényesült: ez nem akart belenyugodni abba, hogy Magyarországon ugyanolyan iparpolitikát folytassanak, mint az örökös tartományokban. A magyar ipar — vélték —, főleg a manufaktúrák fejlődése, kiszoríthatja az osztrák ipart magyarországi piacairól, tehát a merkantilista iparpolitikát Magyarországon meg kell szüntetni. Magyarországot a mezőgazdasági termelésre kell korlátozni, és csak olyan ipari félkész árut termelhet, amely az osztrák ipar számára nem kifizetődő.33

Érdemes megfigyelni, hogy az előkészítés, a döntés és a végrehajtás, röviden az adminisztrációs átfutás jelentős időtartama milyen következménnyel járt. Az a visszás helyzet alakult ki — mint ezt a papírkészítésnél tapasztalhatjuk —, hogy a pártoló utasítás végrehajtása még folyamatban volt, mikor már ellenkező elhatározás született meg, s ennek következtében úgy fejeződik be egy-egy ügy, hogy lényegében nincs vége ! Valahol menetközben találkozik a két ellentétes irányú intézkedés, de a

54