Bogdán István: A magyarországi papíripar története 1530-1900 - A magyar könyv (Budapest, 1963)
II. A magyarországi papírkészítés. 1530-1840
A vízikerék főtengelye továbbította az energiát, s a belső mechanizmus a végzendő munkához alkalmas gyakorlati megoldással változott. Az őrlésnél (darálásnál) a főtengelytől áttétellel mozgatott, egymáson elforduló síklap (malomkő) közötti súrlódást használta ki. A zúzásnál a mozgási s helyzeti energiát úgy, hogy a főtengely ékrendszere az ún. nyilakat vagy a kalapácsokat (hámor) emelgették, s ezek le-lezuhanva az alájuk helyezett anyagot szétütögették. A sajtolásnál, megfelelő áttétellel, a süllyedő teher munkáját hasznosították, mint a kéziprésnél, de helyettesítve és sokszorozva az emberi munkát. Mivel malomiparunk a tárgyalt korszak előtt fejlett volt, a technikai ismeretek sem maradhattak el a gyakorlattól, sőt meg kellett előzniük. E 300 év alatt inkább csak részleteiben fejlődhetett a vízikerék és a belső mechanizmus, vagyis a malomépítés technikája, főleg a hatásfok, a hasznos teljesítmény növelése céljából, de nem sokat. Mégpedig azért, mert láttuk, hogy a 19. századig elméletileg nem vizsgálhatták a kérdést, gyakorlatilag — saját vagy külföldről származó elgondolás alapján — csak egyes malmok építésénél, s így kissé költségesek lettek volna a kísérletek. Tegyük még hozzá: a malmokat mesteremberek tervezték és építették. Kőműves, ács, asztalos, lakatos stb., akik csak gyakorlatból tanulták a szakmát. És láttuk, hogy csak a 18. század közepétől kezdve dolgozhattak rendszeresen tervrajzok alapján — korábbi hazai készítésű tervrajz, levéltári anyagunkban kivételes. Figyelembe kell még venni azt, hogy a külső és belső mechanizmus anyaga a fa volt, fémet, követ alig alkalmaztak. Csupán arról lehetett szó, hogy kisebb átalakításokat végeztek a vízgazdálkodási- (zsilip-, csatorna-) rendszer területén, valamint a súrlódás csökkentése érdekében. A csapsúrlódás csökkentésére fa helyett vascsapot, majd csapágyat alkalmaztak, ezeket csiszolták stb. vagy: mivel az energiaátadásra csak fából készülő fogaskerék, fogasdob, csuklós, himbás stb. megoldásokat alkalmaztak, e bonyolult áttételek súrlódása komoly hatásveszteséget jelentett — fa érintkezett fával! —, ezek számát próbálták csökkenteni, az áttétel megoldását javítgatni. De még mindig csak egy-egy malom építési tapasztalata alapján. — Ezekből következik, hogy malmaink technikai megoldása csak a 18. század vége felé változhatott valamelyest, az ismertetett kereteken belül. 18. századi malom-tervrajzaink alapján már megkíséreltük23 néhány hazai malmunk, illetve a vízikerekek teljesítményét, hatásfokát és néhány műszaki jellemzőjét kiszámítani. A kapott eredményt — ami a korábbi időkre is jellemző lehet — fenntartással kell fogadni, mert a vizsgált tervrajzok mennyiségét biztos statisztikai alapnak még elégtelennek tartjuk. A vizsgált malmok 1—7, egyenlő és különböző nagyságú, álta-4* 51
