Bogdán István: A magyarországi papíripar története 1530-1900 - A magyar könyv (Budapest, 1963)
III. Papirkészítésünk átalakulása papirgyártássá. 1840-1900
E célt részben azzal kívánta elérni, hogy a közszállításoknál kötelezővé tette a hazai termékek vásárlását, részben pedig azzal, hogy anyagilag is támogatta az ipart. A felsőszintű, hivatalos iparpolitika mellett, amelynek a kapitalizmust, ezen belül pedig az ipart, különösen a nagyipart fejlesztő szándéka és eredményes hatása kétségtelen, más, alsóbbszintű és nem hivatalos, de hatásában szintén jelentős és nem egy vonatkozásban a fejlődésünket hátráltató iparpolitikáról is meg kell emlékezni. A nagybirtok, a kis- és nagyipar, illetve az ipari tőke, valamint a kereskedelmi és a finánctőke iparpolitikáj áról. A nagybirtok iparpolitikája 1840—-48 között aránylag egységes volt. A nagybirtokosok jelentős része pozitív iparpolitikát folytatott, birtokán ipari üzemeket létesített, elsősorban mezőgazdaságit, de jelentős volt a vasipart fejlesztő tevékenysége is.27 Az önkényuralom időszakában még inkább folytatták ezt az iparpolitikát, de már a mezőgazdasági iparra korlátozták, és hátráltatták a fejlődést azzal, hogy bizonyos feudális maradványokhoz — mint pl. a regálejogokhoz —ragaszkodtak.28 A kiegyezés után egyre inkább agrárjellegű letta gazdaságpolitikájuk. A 70-es évek végétől kezdve pedig, gazdasági és osztályérdekeik miatt, negatív abban az értelemben, hogy ellenezték a nagyipar fejlődését.29 A kisipar az egész időszakban, saját érdekeit követve, a nagyipar fejlődésével párhuzamosan, ellentétbe került annak iparpolitikájával, és így a nyolcvanas évektől kezdve a nagybirtok iparpolitikájához hasonló álláspontja alakult ki, de a közeledést a nagybirtok kereste. Ennyiben hátráltatta a tőkés fejlődést.30 A nagyipari, kereskedelmi és finánctőke iparpolitikáját magyar—osztrák szempontból kell vizsgálni, mert kettős volt. Magyar vonatkozásban az ipari és a kereskedelmi tőke már a 40-es években összefonódott, illetve a kereskedelmi tőke átalakult iparivá, és ugyanakkor az osztrák tőke is behatolt. A kettő, érdekellentétéből következően, kétféle iparpolitikát követett. Ez iparfejlődésünknek területét és irányát kétfelé választotta, és az osztrák érdek fokozatosan háttérbe szorította a hazait. Tovább nehezítette a helyzetet az, hogy az osztrák finánctőke hatvanhét után már nemcsak közvetlenül hatolt be, hanem a magyar nagytőkésekkel szövetkezett is, és így megosztotta a hazai tőkés iparpolitikát. Amikor a 80-as években a különféle tőkekoncentrációk (bankmonopólium, kartel, konszern, tröszt) kialakulása meggyorsult, a külföldi tőke — hazai szövetségeseivel — döntő hatalomhoz jutott, és iparpolitikájának érvényesítésével a magyarországi iparfejlődést korlátozta, és nem a hazai, hanem az osztrák iparfejlődést segítette elő.31 Magyarország e tőkés gyarmatosításában az osztrák 318
