Bogdán István: A magyarországi papíripar története 1530-1900 - A magyar könyv (Budapest, 1963)
III. Papirkészítésünk átalakulása papirgyártássá. 1840-1900
Nehezítette azonban a helyzetet az, hogy az ország objektív gazdasági és társadalmi helyzete szerint alakuló poroszutas agrárkapitalizmus gyakran szembekerült nemcsak az osztrák, hanem a hazai tőkésekkel is.11 A 67-es kiegyezést e fejezetrész szempontjából röviden úgy értékelhetnénk, hogy a szigorú közjogi elnyomatás megszűntével az előbb említett ellentmondás is feloldódott, és a gazdasági fejlődés nagyobb lendületet vehetett. Annál is inkább, mert a 67-es törvények végrehajtása a legkirívóbb feudális maradványokat is felszámolták.12 A kiegyezés utáni gazdasági fejlődésnek két szakaszát különböztethetjük meg. Kb. 1880-ig tart a szabadversenyen alapuló kapitalizmus ideje, az utolsó 20 évben pedig kialakul a monopolkapitalizmus. E fejlődés a poroszutas kapitalizmus talaján bontakozott ki, sok sajátos belső, fejlődést gátló ellentmondással. Megnehezítette a helyzetet az is, hogy az osztrák tőkebehatolás miatt gazdasági életünk függő helyzetbe került, és így az ipari forradalom csak későn, a monopolkapitalizmus idejében tetőzhetett.13 A külföldi, főleg osztrák tőke állandóan fokozódó behatolása jellemzi ezt az időszakot. Gazdasági helyzetünk önmagában fejlődött, de a belső piac kielégítésében az osztrák tőkének volt döntő szerepe, és az ipari forradalom kibontakozásához szükséges tőke nem a belső tőkefelhalmozásból, hanem az osztrák tőkekivitelből adódott.14 Összefoglalva a mondottakat, megállapíthatjuk, hogy az időszak gazdasági helyzete a papíripar számára az általános gazdasági helyzet miatt nem volt kedvezőtlen, és az előző korszakénál lényegesen jobb volt. A technikai helyzet ismertetése az előző korszaknál mondottak értelmében nehéz.15 Csak az könnyíti a helyzetet, hogy az ott megkezdett gondolatsort folytatni lehet. A 19. század közepén az általános technikai helyzetet az jellemzi, hogy Európának a feudális viszonyok által nem korlátozott országaiban már túl voltak az ipari forradalmon. Ez a rendkívül jelentős technikai változás azért zajlott le a forradalom kísérő tüneteivel, mert a gépi nagyipar technikai feltételei teljesen kifejlődtek, és alkalmazásuknak társadalmi szükségessége és lehetősége megérett. A változások gyors egymásutániságát az tette lehetővé, hogy minden feltétel adva volt. E változások legjellegzetesebb technikai vonása közismert: a termelésben az ember szerepét átveszi a gép. A gép a mechanikai munka eszköze, ez pedig a fizikához tartozik. Ezért mondhatjuk azt is, hogy az ipari forradalom elsősorban fizikai forradalom volt. Viszont: erő- és munkagépet korábban is használtak. Ez az erőgép azonban vagy mechanikai, vagy vízerőgép volt, vagyis mechanikai energiát használt. A forradalom erőgépe a gőz311
