Bogdán István: A magyarországi papíripar története 1530-1900 - A magyar könyv (Budapest, 1963)
II. A magyarországi papírkészítés. 1530-1840
háruló feladatnak: jelentősen növekvő papírszükségletünket egyre inkább, a 19. század elején pedig majdnem egészében kielégítették. Bárha valamennyi iparágunk így teljesítette volna feladatát ! Még azt is megállapíthatjuk — az előbb céloztunk rá —, hogy a fogyasztói területnek a hazai részét — a magánigazgatásit, a kulturálist, és a civilizációst — látták el inkább. A közigazgatásit, mely többségében osztrák volt, a behozatal, s azt is mondhatnánk, hogy az osztrák papírkészítők. Ez viszont azt is jelentette, hogy a legnagyobb fogyasztási terület és biztos piac — a közigazgatás — papírigényének kielégítéséből származó hasznot nem a mi papírkészítőink zsebelték be. Gazdasági erejüket nem növelhették ezzel az összeggel. Papírfogyasztásunk jelentős növekedését még jobban illusztrálhatjuk, ha a 16. század első felének évi átlagfogyasztását a 19. század első felének átlagával hasonlítjuk össze: 134 rizsma —- 464 000 rizsma. A korszakátlag összehasonlítása is szép arányt mutat: 134 rizsma — 142 427 rizsma. Az összfogyasztás megismerése azonban még nem világosít fel a teljes helyzetről. Meg kell vizsgálnunk az egy főre eső évi átlagfogyasztást is. A századonkénti összfogyasztás mennyiségének átlagát már láttuk; a lakosság száma pedig időszakonkénti átlagban így alakult. A 16. század második fele: 3 000 000, a 17. század: 3 500 000, a 18. század: 6 200 000, a 19. század első fele: 14 600 000 fő.644 Tehát az egy főre eső évi átlagfogyasztás kb. a következő volt: a 16. század második felében 0,4 ív (kb. 4 g), a 17. században 2,4 ív (kb. 24 g), a 18. században 6,6 ív (kb. 66 g), a 19. század első felében 15,2 ív (kb. 152 g). Az egész korszak egy főre eső évi átlagfogyasztása pedig 6,1 ív, vagyis kb. 61 g lehetett. Egészítsük ki a képet a 16. század első felének egy főre eső évi átlagával: 0,064 ív (0,64 g) (1. 1/2.). E század második felének átlaga ennek 625%-a, a 19. század első felének átlaga 23 750%-a, a korszak átlaga pedig 9531%-a. A szükséglet növekedés szépen mutatkozik. Tegyük egymás után a 16. század első felétől kezdve az egy főre eső évi átlagokat: 0,064 — 0,4 — 2,4 — 6,6 — 15,2 ív, vagy grammban: 0,64 — 4—24 — 66 — 152 g. Viszont ha a századonkénti emelkedést jelző százalékszámokat tesszük egymás után, más képet kapunk: 625, 600, 276, 230%. Vagyis fokozatosan csökken a papírfogyasztás növekedésének mértéke. A fogyasztási igény kielégítéséről a 16. század második felétől kezdve, egyre növekvő mértékben (82, 85, 88, 94%) a hazai termelés gondoskodott. Az egy főre eső évi átlagfogyasztás szempontjából ilyen mennyiségben: 0,328 ív (3,28 g), 2,040 ív (20,40 g), 5,808 ív (58,08 g), 295
