Bogdán István: A magyarországi papíripar története 1530-1900 - A magyar könyv (Budapest, 1963)
II. A magyarországi papírkészítés. 1530-1840
jelentősen visszaesik, és a 19. század elején fokozatosan emelkedik a papírszükséglet évi átlagos mennyiségi növekedése. Ha most az évi összszükségleti átlagból az egyes területek — az igazgatás, a kultúra, a civilizáció — arányát vizsgáljuk, akkor egyrészt itt is azt a meglepő állandóságot tapasztaljuk, mint a köz- és magánigazgatásnál, másrészt rendkívül hasonló arányt. Ott a kettőé 89—11 volt, itt a háromé 85—12—3. Vagyis az igazgatásnak — ezen belül pedig a közigazgatásnak — van a legnagyobb papírszükséglete, mégpedig háromszáz esztendőn keresztül alig változó arányban. Az arányszám és állandósága világosan mutatja, hogy 1. a szervezett társadalom igazgatása számára a papír rendkívül fontos (85%); 2. sokkal nagyobb mennyiségű papír szükséges e célra, mint a kultúrára (12%); 3. a társadalom kulturális élete igazgatási—szervezeti—ügyviteli működéséhez viszonyítva éppen ilyen arányú; 4. a civilizációs papírszükséglet (3%), az egész szükséglethez viszonyítva elenyésző, az igazgatási szükséglethez viszonyítva is az, de a kulturális papírszükségletnek negyed része. Az igénykielégítés kérdésének vizsgálatát több részre kell tagolnunk. Számba kell vennünk a hazai termelést, majd a behozatalt, ennek alapján az összfogyasztást kell megállapítanunk,vagyis az igénykielégítést mennyiségileg, azután mikéntjét, formáját, vagyis az eladás—beszerzés módját és végül a papírmalom hasznát. E vizsgálatnál a már ismert módszerrel dolgozhatunk. Az áttekintés kívánalma a mennyiségi adatoknál itt is átlagszámításokat tesz szükségessé. Természetesen itt is figyelembe kell venni azt, hogy a 16—17. századi adatok bizonytalanabbak, mint a 18—19. századiak. A számszerűségek a további kutatások eredményeként változhatnak, de az arányok nem sokat. Ahol és amikor szükséges és lehet, a fogyasztók három típusát külön tárgyaljuk, illetve mint szempontot figyelembe vesszük. A kérdés természetéből következőleg azonban csak összefoglalóan. A részletekre csak ott és akkor térünk ki, ahol és amikor az az egészre is jellemző. E kérdés vizsgálatának eredménye egyúttal papírkészítőink működésének értékeléséhez is megadja az utolsó adatot. A végleges értékelést azonban — bár e fejezetrésszel papírkészítőinktől nagyrészt elbúcsúzunk — csak a következő korszak vizsgálatának eredménye után adhatjuk meg, mikor is a teljes kép birtokában vagyunk. A hazai termelés teljes mennyiségének megállapítására közvetlen forrásunk nincs, legalábbis nem az egész korszakra, és nem összefoglaló. Nem sokat tévedhetünk, ha az egyes századokban működő malmok 19 Papírgyártás 289
