Bogdán István: A magyarországi papíripar története 1530-1900 - A magyar könyv (Budapest, 1963)

II. A magyarországi papírkészítés. 1530-1840

A 19. század első feléről ugyanez mondható. A szükséglet növekedés százalékszámai tovább csökkennek, és a magánigazgatás összszükségletét kivéve (ahol is majdnem egyezik), kisebbek, mint bármelyik igazgatásé. Pedig ez időszakban nemcsak a könyv, hanem az időszaki sajtótermékek száma is emelkedik.

És ha az egész korszakot tekintjük, azt tapasztaljuk, hogy a kulturális papírszükséglet századonkénti növekedés lendülete fokozatosan lassul. A mennyiségi növekedés önmagában természetesen jelentős, de nem áll arányban az igazgatás papírszükségletének változásával.

E fejlődés lassulásának valószínű oka a nyomdatechnika is, amely egész korszakunkban alig változott. A 19. század elején megjelenő új technikát e korszakban nálunk általában még nem alkalmazták. A nyomda fejlődési lehetősége tehát már önmagában is korlátozott volt. És az is természetes, hogy amikor ez az új típusú írásbeliség a 17. században nálunk általánosul, minőségi változást hoz, annyira megemeli a papírszükségletet, hogy a következő időkben a mennyiségi változás már csak csökkenő hatásfokkal fejlődhetett. Ez azonban csak részben ok.

A tényleges helyzet az, hogy kulturális fejlődésünk lendülete, illetve a kultúra terjeszkedésének a mértéke — ebből a szempontból — századonként fokozatosan lassul. — Félreértés ne essék. Fejlődés van. A kulturális papírszükséglet jelentősen növekszik, egyre több mű jelenik meg. De a művek számának százalékainál hasonló csökkenést tapasztalhatunk. E mellett a művek átlagos terjedelme csökken, és a 19. század elején már az igazgatás is — ha nem is jelentősen — igénybe veszi a nyomdát, tehát a felhasznált papír nem kizárólag kuturális célt szolgál.

E megállapításnak az irodalom- és művelődéstörténet csak azért mond ellent, mert még nem hasonlította össze az egyes századok fejlődését, a fejlődés hatásfokának szempontjából. Mennyiségileg nem vizsgálta, csak minőségileg, és ez érthető is.

Ismételjük meg: ez a tény kulturális fejlődésünk értékéből semmit sem vesz el. Bár nem volt alkalmunk megállapítani — mert külföldön sem vizsgálták meg így e kérdést —, de úgy gondoljuk, és aligha csalódunk, hogy ez nem sajátos magyar jelenség. Valószínű, hogy Európaszerte tapasztalható. Talán azzal magyarázható, hogy a kulturális fejlődés általánosulásával, kiterjedésével, a fejlődés üteme csökkent. Mindenesetre: a papírszükséglet szempontjából — az adatok bizonyítéka szerint — ellenkező irányba mozog, mint az igazgatás—szervezet— ügyvitel fejlődése.

286