Bogdán István: A magyarországi papíripar története 1530-1900 - A magyar könyv (Budapest, 1963)
II. A magyarországi papírkészítés. 1530-1840
E tájékoztatás tehát nem tarthat igényt sem a teljességre, sem pedig a megbízhatóságra. A további kutatások a számszerű adatokat módosítani fogják, mint ahogy a jelen eredményekkel is korábbi megállapításokat helyesbítünk. Az arányszámok azonban nem sokat változhatnak, a nagy számok törvénye alapján bizonyos általános következtetéseket levonhatunk majd belőlük. Meg kell még jegyeznünk, hogy a közölt számadatokat azért nem kerekítettük — mint ezt egy ilyen igényű közléstől elvárhatnék —, mert ez tovább rontotta volna az adatok valószínűségét. A számadat pontossága tehát ne tévessze meg az olvasót: tájékoztatásról van csak szó, becslésről, amelynek a nagy számok törvénye szempontjából kb. 10—15%-os a hibalehetősége. E megállapítás vonatkozik a megfelelő későbbi (III/4.) alfejezetre is. A felhasználás kérdését két szempontból ismerhetjük meg. Előbb számba vesszük a fogyasztókat és szükségleteiket, majd megvizsgáljuk az igénykielégítést. A fogyasztók és szükségleteik megismerését legcélszerűbbnek látszik a papírfelhasználás három fő területéhez: az igazgatás, a kultúra és a civilizáció (alább ezt a szót terminusként, gyűjtőfogalomként alkalmazzuk) igényének megfelelően csoportosítani. így az igénykülönbözőségekből jelentős következtetéseket vonhatunk majd le. A fogyasztókat természetesen nem lehet részletezni, és a mennyiségi adatoknál arra lesz szükségünk, hogy századonként tagolva bizonyos irányszámokat állapítsunk meg és ezek segítségével számoljunk. Az igazgatás és a kultúra igényénél erre van megfelelő lehetőségünk, a civilizációénál azonban kevés. Más megoldást kell majd keresni. — Vizsgáljuk sorra a fogyasztói területeket. Az igazgatás a legnagyobb és időben (kronológiailag) is az első fogyasztó. E szón a társadalmi szervezetek vezetését, működését, ügyvitelét értjük, de megkülönböztetjük a köz- és a magánigazgatást. Az előbbihez soroljuk jelen esetben az egyházi és világi (közigazgatási, igazságszolgáltatási stb.) hivatalokat (eltekintve attól, hogy a hivatal a birtok szempontjából lehetne magán is), az utóbbihoz pedig a családokat, testületeket, üzemeket stb., de ide tartoznak a személyi kapcsolatok is. Egyiknél sem különböztettük meg a közvetlen és a közvetett irányítást, következőleg az ügyvitel szót is tágan értelmeztük. Levéltáros nyelven szólva: az iratképző, tehát irattárat, illetve levéltárat létrehozó közösségek és személyek papírszükségletét soroltuk ide. E fogyasztókat a szerv szóval jelöljük közösen. -— Az egyes századokban működő, tehát papírt fogyasztó szervek számának egészen pontos megállapítására nincs szükség. Az áttekintéshez elégséges az egyes századokban működő papírfogyasztó szervek átlagos száma is.629 280
