Bogdán István: A magyarországi papíripar története 1530-1900 - A magyar könyv (Budapest, 1963)

II. A magyarországi papírkészítés. 1530-1840

nálunk, de még csak kivételesen, használni. Az sem vitás, hogy az angol papír sokkal jobb volt, mint a mienk, és ekkor már a papírgép is megkezdte Angliában a termelést.

Nézzük meg a hazai papír minőségét közelebbről, vagyis bontsuk fel az általános anyag és technikai kategóriát elemeire. Mai ismereteink szerint vizsgáljuk meg a papírt az anyag, a rost, az átnézet, a felület

— enyvezés, simaság —, a szín és a rugalmasság tekintetéből. E vizsgálatnál el kell tekintenünk az egyes malmok termékeinek minőségi ingadozásaitól, és csak az egyes századok általánosan jellemző adatait vehetjük figyelembe.609

Az anyagra kevés szót kell vesztegetni, mert tudjuk, hogy a papír nyersanyaga a rongy, segédanyaga pedig a mész, az állati enyv és a timsó volt. Laboratóriumi vizsgálatot csak néhány, a korra, a típusra jellemző mintapéldányon lehetett elvégezni.610 Ezek szerint a hamutartalom átlag 3%, a savasság —lúgosságnál az átlag 8 pH, tehát gyengén lúgos. A gyártásvízre vonatkozólag, sajnos, többet nem sikerült megállapítani, mint hogy szennyezettség nyomokban.

Rostvizsgálatra611 csak az őrlés szempontjából van szükség, mert tudjuk, hogy majd mindig len—kender rostról van szó. Az író-nyomópapíroknál a 16-—18. század közepe időszakban 2 mm átmérőig terjedő rostcsomók, 3 mm hosszig terjedő rostszálak sűrűn — 100 db/100 cm2 — tarkítják az átnézetet, amelynek átlaga félfelhős. Az átnézet a 17. század közepéig általában egyenletesebb, mert sűrűbb bordázatú szitával dolgoztak. A kisebb távközű merevítőknél nincs olyan sűrűsödés, mint a későbbi időszak nagyobb távközű merevítőinél. A 18. század közepétől kezdve a rostcsomók és rostszálak kisebbek és ritkábban láthatók, ami a hollandi alkalmazásának eredménye. A 18/19. század fordulójától kezdve a rostcsomók fokozatosan eltűnnek, a rostszálak rövidülnek és ritkulnak. Az átnézet átlaga egyenletes lesz. A vebnszita alkalmazásánál megközelíti a géppapírét. — Az itatós- és csomagolópapír az egész időszakban egyformán rostcsomós — olykor 10 mm átmérőjű is —, és erősen felhős átnézető. Az utóbbi többsége azonban átnézhetetlen, a bordázat alig észrevehető. A lemeznél semmit sem látni. — Néhány papírnál elvégzett mikroszkópiái vizsgálat szerint az őrölt rost hosszúságának átlagos alsó határa 0,4 mm.

A felület vizsgálatánál figyelembe kell venni, hogy a nyomópapírt csak a nyomtatás után enyvezték (de nem olyan mértékben, mint az írót). A papírkészítés szempontjából tehát enyvezetlennek kell venni, mint ahogy az itatóst és csomagolót is. Az írópapír jól enyvezett.

— A mintapéldányok átlagos enyvezési foka 1 körül mozog. — Az író-263

i