Bogdán István: A magyarországi papíripar története 1530-1900 - A magyar könyv (Budapest, 1963)

II. A magyarországi papírkészítés. 1530-1840

127—69—96 g/m2, regál: 119—98—93 g/m2. A különbség nemcsak a kézi lapképzés természetes következménye. Ha ugyanis valamennyi megadott papírfajtát vesszük figyelembe, és ezek átlagjait hasonlítjuk össze,597 a nagy alakú papíroktól eltekintve az átlagos négyzetméter-súly így alakul: rendelet: 94,2, hazai 65,6, osztrák 90,9 g/m2. Vagyis a hazai írópapírok ez időben könnyebbek voltak, mint Ausztriában. És ha figyelembe vesszük azt, hogy ma a leghasználatosabb írópapírok súlya 60— 70 g/m2 között van, akkor ez az összehasonlítás papírkészítőink dícséretét eredményezi.

Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a g/m2 súlynál nincs ingadozás, de a kézi lapképzéshez viszonyítva meglepően kevés. Méréseink alapján a mai megnevezésű főbb papírfajták négyzetméter-súlya, az ezeken belüli egyes fajtáktól függő alsó és felső határt megadva, a 17—19. század elejei korszakban a következő volt: író 35—86, nyomó 47—118, itatós 25—50, csomagoló 130—140, lemez 150—320 g/m2 (1. fajták is).

Az egyes fajtáktól függő ingadozás mértékét is megállapíthatjuk a fenti csoportokon belül, természetesen csak mint átlagot: 13—33 g/m2. Az előbbi a kisebb, az utóbbi a nagyobb alakú papíroknál észlelt ingadozási határ. Vagyis mennél nagyobb volt a papír, annál inkább ingadozott a g/m2 súly.

E mérés több papírmalom különböző időpontú termékére vonatkozik. Ha most egy papírmalom termékét vizsgáljuk meghatározott időközben,598 akkor az ingadozás csökken, és átlagosan 10 g lesz, egy évi termelési határon belül. Ez az ingadozás a természetes fénynél és nyáron kisebb, mint mesterséges fénynél és télen. Ez természetes. Mint ahogy az is, hogy a merítőlegény képességétől is sok függött. De mindenképpen csodálnunk kell az emberi kéz teljesítő képességét, hogy ennyire gépiesen tud dolgozni, mert ezt a teljesítményt az említett napi normában végezték, vagyis 14 órán keresztül percenként 3,4 ívet, illetve összesen 2880 mozdulatot.

E megállapításnak további következményei is vannak. Megfordítva is érvényes. Vagyis a papír négyzetméter-súlyából következtethetünk készítőjének képzettségére és a készítés körülményeire: mikor készült, nyáron vagy télen, nappal vagy hajnalban? Ez különösen akkor fontos, amikor semmi más forrás nem áll rendelkezésünkre, mint maga a papír mint tárgy, vagyis a 16. századig terjedő kutatásnál, és így általában a vízjelkutatásnál.

A vastagság utólagos vizsgálata hasonló eredményre vezet.

A vastagságot egyrészt a merítőszita fedője, másrészt a merítőlegény keze formálta ki. És a kéz gépiesedését itt is megcsodálhatjuk.

256