Bogdán István: A magyarországi papíripar története 1530-1900 - A magyar könyv (Budapest, 1963)
II. A magyarországi papírkészítés. 1530-1840
tották el az egyéb belekeveredett (pamut, selyem) rongytól. Ezután az első csoportnak legalább 5 fajtáját különböztették meg: a jobbat a posta, a közepes javát a kancelláriai, másikát a koncept, a színest a kék és csomagoló, a rosszat az itatós papírhoz. Válogatás közben a gombokat levágták, a varrásokat felfejtették. Ezután részint porolással, részint mosással kitisztították a rongyot. Az utóbbihoz a 18. század végétől kezdve esetenként lúgot is használtak. A tisztítás után felszabdalták a rongyot apró darabokra. Kezdetben késsel, később vágógéppel. A rothasztó eljárásnál, ha csak kés állott rendelkezésre, akkor a rothasztás után szabdalták a rongyot, mert így könnyebb volt. A vágógépnél természetesen előbb kellett felvagdosni.573 A felszabdalt rongyot kezdetben átlagosan fél évig — rendszerint ősztől tavaszig — mésztejben állasztották. A 18. században új módszer terjedt el, s csakhamar általános lett: a rothasztás. A szabdalt rongyot az anyagszekrénybe rakták be rétegesen, 0,8—2 m magasan, és vízzel elárasztották. A durvább rongyot 8—-10 nap, a finomabbat 5 nap múlva átfordították. Ezután ismét 8, illetve 3—4 napig rothadt. A rongyminőségtől, -színtől függő átfordítás idejének pontos betartása az egyenletes rothasztáshoz elengedhetetlen volt, elmulasztása nagy pépveszteséget okozott.574 A rothasztás a meszezést nem küszöbölte ki teljesen. Rothasztás után, a rongy minőségétől függően, 1—3 hétig még mésztejben állasztották az anyagot. A rothasztás azonban az előkészítési időt fél évről 3—5 hétre csökkentette. További időmegtakarítást eredményezett az anyagkészítésnél is, mert az erjedés feloldotta a szennyet, így a zúzó 24—36 óra helyett 12—13 óra alatt feldolgozhatta.575 Legfontosabb eredménye az volt, hogy jelentősen javította a papír minőségét: az így készített papír tartósabb, sűrűbb, és rugalmasabb lett, mint a meszes eljárással készült.576 — Az esetlegesen felhasznált papírhulladék előkészítése nem okozott sok gondot: beáztatva néhány napig az anyagszekrényben tárolták, gyakori átfordítással. A segédanyagok előkészítését általában szintén a segédszemélyzet végezte. Az égetett meszet megoltották. Rendszerint negyedévenkénti munka volt. A tároló gödörből esetenként készítették el a mésztejet: az oltott meszet vízzel hígították. Az enyvfőzés volt a legkellemetlenebb feladat. 15—16 órát kellett az enyvkonyha bűzös levegőjében eltölteni, amíg a hulladékbőrből és a lábszárakból, állandó keverés közben megfőzték az enyvet. A szárazon tárolt kész enyvből azután szükség szerint készítették el az enyvesvizet, és amíg az enyv melegedett, megtörték, feloldották a hozzá szükséges timsót. 246
