Bogdán István: A magyarországi papíripar története 1530-1900 - A magyar könyv (Budapest, 1963)
II. A magyarországi papírkészítés. 1530-1840
A nemez (Filz) a nedves papír elővíztelenítésének eszköze. Nagysága átlagosan 50 X 80 cm volt. Finom posztóból készült, mert a durva posztó elálló szőrei a vizes papírba nyomódtak. A 18. századtól kezdve a finom posztó hiányában használták az első gyapjúnyírásból származó, kettős keresztszövéssel készült vastag flanellt is.547 Egy nemezkészlet 182 darabból állott, egy-egy malomnak 2—3 készlete volt.548 A rakosás eszköze volt a rakosószék (Gautschstuhl). A kád mellett közvetlenül, gyakran vele egybeépítve, általában avval egy magasságban készült kóter, amely a rakosólegényt védte, a víztől, deréktői lefelé. Előtte állott a rakosópad (Gautschbrett), ládára tett deszkalap, vagy egy alacsony, négylábú asztalka. Erre tette a nemezeket a vizes ívekkel, a rakosólegény. A fektetőpad (Legbrett) 3 vagy 4 lábon álló, ferdesíkú deszkalap volt. Ezen szedte le a fektetőlegény a nemezről a papírívet. A legfontosabb szárítóeszköz a padláson, ritkábban a szabadban, vagy az esetleges szárítópajtában sokszorosan kifeszített szőrkötél volt. Esetenként vékony léceket is használtak e célra. Ezekre terítették fel, többnyire hosszúnyelű,T alakú akasztóléccel a papírt, a kifeszítés magasságától függően székről, asztalról, vagy létráról. Az enyvezett papír szárításához szárítódeszkát, -keresztet, -széket használtak, hogy az összeragadást elkerülj ék,649 Az 1820-as években a körmöci malomban már szélkemencét, vagyis cirkuláló fűtött levegővel dolgozó szárítóeszközt is használtak.550 Az enyvezés eszköze, az említett üstön kívül a dézsa volt, az enyvmerítővel, a keverőkanállal és papírfogó fácskákkal. A papírfelület simítására, a gépeken kívül, a következő eszközöket használták hazánkban: a 16. századtól a 18. század végéig az achát simítókövet, a 18. század közepéig — de inkább csak kivételesen -— a kártyafestők eszközeit (a fényezőtálat és ecsetet), és a 18. század második felétől kezdve a fémmel borított mángorlófát.551 A hazai papírmalmok gépei a külföldiekétől talán csak a kivitelezés elmaradottságában különböztek. A gépek hajtóereje — kevés kivétellel — a víz volt. A vízfolyás munkaképességét fejlett vízgazdálkodással: csatorna-, gát- és zsiliprendszerrel hasznosították, mint a többi vizimalomnál. A gép erőfelvevő része a nyitott vagy zárt kerékházban üzemelő malomkerék volt, a vízfelvétel szerint alul-, derékban- vagy felülcsapó. Az erőátadó rész a közlőmű, összetett megoldású volt. A vizikerék főtengelyéről emeltyű, csukló, (fa) fogaskerék, fogasdob vette át és 240
