Bogdán István: A magyarországi papíripar története 1530-1900 - A magyar könyv (Budapest, 1963)
II. A magyarországi papírkészítés. 1530-1840
A beszerzés főleg a nyersanyagnál volt problematikus, és a 18. század közepétől kezdve növekvő nehézséget okozott. A rongy beszerzése részben a textilipar, részben a lakosság ruházkodási képességének függvénye. Textiliparunk általában is, de különösen a papírkészítés szempontjából fontos anyagok készítése tekintetében fejletlen volt. A hazai termelés durvább árújával fedezte ugyan a honi szükségletet, de a finomabb árút külföldről kellett behoznunk.492 Aránylag kevés volt belőle, és az is drága. Inkább a tehetősebbek vásárolhatták, akiknél nem volt az egyetlen, tehát soká lett rongy. A szegénység pedig — ha hozzájutott — éppen azért, mert egyetlen volt — ünnepi öltözet — megbecsülte, megőrizte. Általában durva, főleg kender textíliát használtak. De ezt is sokáig hordták, és lehordták. Szóról szóra, mert ha már rongy lett belőle, előbb még kapcának használták, és csak azután dobták el. A 18. században — és valószínűleg korábban is — koldusoktól és szegényparasztoktól szerezték be a rongyot papírkészítőink.493 A 19. század elején hasonló a helyzet.494 Nyilvánvaló, hogy a begyűjthető rongy mennyisége és minősége a papírmalmok sokasodásával és papírszükségletünk növekedésével fordítva arányos. A 16—17. században még nincs különösebb baj, és csak a 18. századdal kezdődik a nyersanyaghiány. Ez időtől kezdve a begyűjthető rongy kevés és rossz. Az 1760-as években a begyűjtött rongynak alig 10%-a volt csak lenvászon, a többi kender, és annak többsége is csizmarongy.495 E nehézséget a 17. század végétől kezdve megtetézte az a körülmény, hogy még ez a kevés finom rongy sem kerülhetett teljes mennyiségben a hazai papírkészítőkhöz —, osztrák papír nyersanyaga lett, kivitték Ausztriába, mert az osztrák papíripar is fejlődött, és a rongy ott is kevés volt. Főleg Dunántúlról vitték el, ahonnan csempészték is.496 A 18. század végén már nemcsak a minőségi rongy volt kevés, hanem valamennyi.497 E nyersanyaghiány a 19. század elején még fokozódott, mert a papírkészítés termelőképessége, a technikai fejlődés és a növekvő papírigény következtében jobban növekedett, mint a rongy-,,termelés”, ráadásul a rongy rendszeres kiviteli cikk lett.498 A rongykivitel megszüntetése, illetve megtiltása érdekében papírkészítőink a 18. század közepétől kezdve egyre növekvő eréllyel harcoltak. Kívánságaikat a 18. században önkormányzataink, sőt még a magyar kormányszervek'is magukévá tették, megtetézve azzal a kéréssel, hogy Ausztria adjon finom rongyot a hazai papírkészítőknek.499 Persze eredménytelenül. Általános intézkedés nem történt. Csak esetenkénti eltiltásról,500 helyi félmegoldásokról501 van tudomásunk. A 19. század elején, amikor már nemcsak az osztrák birodalomba, hanem külföldre is viszik 231
