Bogdán István: A magyarországi papíripar története 1530-1900 - A magyar könyv (Budapest, 1963)

II. A magyarországi papírkészítés. 1530-1840

volt, de a rossz idő meghosszabbíthatta. Az is megakaszthatta az építkezést, hogy az építtetőnek elfogyott a (saját vagy kölcsönvett) készpénze, mert természetbenit ritkán fogadtak el az építőmunkások. Nem ritkaság a hároméves építkezés.

Az építkezést a vállalkozó kőműves és ácsmester vezette, de előfordult, hogy a papírkészítő akart lenni, vagy volt is, az építésvezető.314 A kész épületet az építtető és a papírkészítő közösen vette át az építőtől, a költségvetés és az esetleges tervrajzok alapján. Ha mindent rendbentaláltak, megtörtént a végleges elszámolás. — Kincstári építkezéseknél a készpénzkiadásokat havonta számolták el, majd a költségvetési év végén az egyéb kiadásokkal együtt ismét felülbírálta a kamara, s a harmadik volt -— de nem minden esetben — az építkezés befejezte utáni végelszámolás. Sok ellenőrzés volt, és szigorúan jártak el. Az elszámolás az uradalmaknál, városi építkezéseknél a mindenkori gazdálkodási rendszert követte.

Magánépítkezésről sajnos nincs adatunk. Valószínű, hogy kötetlenebb volt, de nem pongyolább. És ha véletlenül maga a papírkészítő volt áz építtető, akkor tényleg minden krajcár hasznos beruházás volt.

Külföldön szokás volt, hogy a felépült malmot ünnepélyes szertartás keretében vegyék át.315 Ünneplő ruhában jelent meg az építtető vagy megbízottja, az építőmester, munkásaival és a papírkészítő egész házanépével. Rendszerint papot is hívtak, hogy szentelje fel a malmot. Majd rövid felköszöntők után maga a papír készítő kinyitotta a malomcsatorna zsilipjét. A betóduló víz először mozdította meg a nagy kerekeket, először döndült meg a zúzó, e kettő zaja először verte fel a környék csendjét, s ha még a nyári nap ragyogó kék egével koszorúzta be a közeli erdő zöld hátteréből kibontakozó új malomépületet, valóban ünnepélyes, szép emléket adó pillanat volt az indulás. És ha arra gondolunk, hogy a malom munkájával a kultúrához elengedhetetlenül szükséges papír újabb beszerzési lehetőségét adta meg, akkor magasztos is volt.

Az épület minden korban jellegzetes volt. A malomkerék és a magas tető, sok szárítóablakával, már messziről elárulta, mi célra épült. A korízlés a külső—belső téralkotásnál megnyilvánulhatott. Hazai pontosabb adataink a 18. századból valók. Néhány fentmaradt tervrajzunk igazolja, hogy a papírmalom sem volt mostohagyerek.

A papírmalom 2—7000 légköbméteres, földszintes vagy emeletes, a földrajzi adottságokhoz alkalmazkodó épület, magas zsindelyes, később cserepes tetővel. Építőanyaga a 16—17. században a fa és a tégla, a 18. századtól a kő és tégla. A fedélszék természetesen mindenkor fa. Fontosabb helyiségei: rongyraktár, rongyválogató, rongytisztító (az utóbbi kettő esetleg közös helyiségben), elkülönített enyvfőző konyha,

142