Bogdán István: A magyarországi papíripar története 1530-1900 - A magyar könyv (Budapest, 1963)

II. A magyarországi papírkészítés. 1530-1840

azért, mert nem a helyi céh szervezete, hanem az általános társpoharas atyafiság kötötte össze őket. Másrészt pedig a legények vándorlása révén lett az. A hazánkban vándorló legények között sok a külföldi — nemcsak a szomszédos államokból, hanem pl. Oroszországból vándorló legény is dolgozott nálunk —, és fordítva, sok magyar legény szolgált külföldön. Ennek oka az, hogy más mesterségek üzemhelyeitől eltérően, egy adott területen a papírmalmok kisebb számban voltak, egy-egy állam területe kevés volt a vándorláshoz. És sokszor megtörtént az, hogy a magyar vándorló legény külföldön telepedett le, s a külföldi legény pedig nálunk. A rokonsági kapcsolatot azonban levelezésük útján továbbra is fenntartották, viszont teljesen beilleszkedtek új hazájuk életébe, még érzésükkel is.

E nemzetköziség névsorukból is jól látszik.

A kulturális helyzet befejezéseként ismerkedjünk meg néhány szakmai verssel, amelyeknek hazai feljegyzése még nem került elő, de éppen a nemzetköziség révén a mi papírkészítőink is mondogathatták vagy énekelgethették. — Az első 16. század eleji, és azt árulja el, hogy ekkor már nem volt titok a papírkészítés, mert Hans Sachs az egész technológiát versbe szedte:304

Rongyot gyűjtök a malmomba, vízikerék gyorsan hajtja, vágott rongyom összezúzza, és a pépet vízzel húzva, merek ívet, filcre teszem, a sajtóval kipréselem.

Felakasztom, kisimítom, fehér, fényes, így eladom:

A másik egy régi papírkészítő dalocska,305 amelyet a merítőlegény énekelhetett munkakezdetkor. Egyúttal kifejezi a papírkészítői szokáskör egységét, változatlanságát, titkosságát, s azt a bizonyos művészi öntudatot.

Reggel korán felkelek, vígan munkába megyek, megvizsgálom, mindhányat, a merítő szitámat.

S ha még jó, maradt épen, felkötöm a kötényem, kitakarom a kádat, megkezdem a munkámat.

128