Bogdán István: A magyarországi papíripar története 1530-1900 - A magyar könyv (Budapest, 1963)

I. Bevezetés

nek támogatásukért, továbbá a lektoroknak és a szerkesztőknek, mert bírálataikkal sokat javítottak a hiányosságokon, végül pedig a Kiadónak és az Akadémiai Nyomda dolgozóinak, hogy a kötet formai kivitelét, a papíripar történetét megillető gondossággal oldották meg.

1. A PAPÍRKÉSZÍTÉS TÖRTÉNETE

A papírkészítés általános történetének ismertetése előtt egy alapvető kérdést kell tisztáznunk: mi a papír?

A magyar papír szó a papirusz szóból származik, annak emlékét őrzi. A görögök egyiptomi kölcsönszóval nanvQog-nak nevezték az ismert nílusi növényt, majd pedig a belőle készült íróanyagot is, a felhasználtat — az iratot — pedig £арт»7?-пек. A rómaiak mindkettőt átvették és latinosították: papyrus, charta. Amikor a papiruszt mint íróanyagot felváltja a mai papír őse, szerepével nevét is örökli. A latinban általában charta papyri volt a megnevezése. Mai elnevezései általában innen származnak. Az olaszok például az előbbit vették át, s „carta”-nak nevezték. Másutt az utóbbit vették át, és alakították saját nyelvükhöz: a franciáknál „papier”, a németeknél „Papier”, az angoloknál „paper”,3 minálunk pedig: papír. Első magyar nyelvű említése, mint „papíros”, 1544-ből való.4 A 19. században, a nyelvújításkor, e görög—latin közvetlen származású szó helyett a görög—latin—német származású „papír” szót alkották meg.5

Műszaki szempontból a papír növényi rostból készült, írásra alkalmas lap, röviden: rostnemez. Úgy készül, hogy a növény rostjait kémiai és mechanikai úton szétválasztják, a vízzel hígított rostokból pedig olyan lapot képeznek, amelyben a rostok összekuszálódva helyezkednek el; e lapot víztelenítik, szárítják, szívóképességét csökkentik és felületét simává, írhatóvá teszik. A papírkészítés fő fázisai tehát a következők: rostosítás, lapképzés, szárítás, felületi kezelés. A papírkészítés fő elve feltalásától kezdve a mai napig nem változott.

A mai értelemben vett papír kínai eredetű, és készítésének feltalálása Caj Lun-nak, Но Ti császár magas rangú hivatalnokának nevéhez fűződik. Időszámításunk elején, 105-ben, miután Caj Lun Lojangban (Lei-yang) kísérleteit végrehajtotta, javaslatot nyújtott he a császárnak: a nehéz bambusztábla és drága selyem helyett papírra írjanak, és tervezetében ismertette a papírkészítés módját. A császár elfogadta a javaslatot, és elrendelte a papírkészítés elterjesztését.6 Találmányának lényegét a fentiekben röviden már meg is ismertük.

9