Takács Pál et al.: A szénkémiai kutatások magyar úttörői - Kőszén és kőolaj anyagismereti monográfia sorozat 4. (Budapest, 1970)

3. Takács Pál: Dr. Györki József (1891–1957)

is. Ma is érdeklődésre tarthat számot pl. a várpalotai ahidráló üzemre vonatkozó megállapítása. Véleménye szerint az üzemben alkalmazott — és még ma is problematikusán dolgozó — porleválasztó rendszer kudarcát az a körülmény okozza, hogy az ahidráló műben a szállópor C02 -(- H2S gázzal telítve képződik, és így messze eltér a diszperz rendszer fajsúlya a szemcse eredeti fajsúlyától. Az üzemtől távol is érezhető kén-hidrogén szag a levegőből leülepedő szálló porszemcsékből származik.

Az elmondottak után teljesen érthető, hogy Györki a szilikózis elleni küzdelem leghatásosabb módszerét a műszaki megelőzésben látja, mégpedig abban, hogy a betegség alapvető okát, a porképződést kell megszüntetni mindazokban az iparokban és technológiai folyamatoknál, ahol az felléphet. Helyesen mutat rá, hogy a szilikózis szempontjából éppen a legroszszabbul ülepedő 5 mikron alatti szemcsék a veszélyesek, melyeket azonban a BKI-ben kidolgozott módszerekkel a fejtés, Ш. fúrás során le lehet kötni, ill. aeroszol képződésre alkalmatlanná lehet tenni. Hangsúlyozza, hogy a porlekötést a bányászatban a fúrásnál és a jövesztésnél a Szovjetunióhoz hasonlóan Magyarországon is kötelezővé kell tenni [64].

Györki 1951 — 53 közötti munkássága óta a szilikózis elleni küzdelemben a magyar bányászat szép eredményeket ért el, és a porlekötés — természetesen Györkiii kívül mások által is propagált — eszméje a szilikózis szempontjából legveszélyesebb mecseki bányászatban nemcsak elvi elfogadást, hanem gyakorlati alkalmazást is nyert. Györkií azonban e területen is utolérte a pionírok végzete; azok a fejtőgépek, amelyeknek porzás - csökkentő berendezésén annyit dolgozott, azóta kiszorultak a hazai szénbányászatból.

3.2.6. A kötőanyag nélküli brikettezés fizikai és kémiai alapjairól

A BKI-ben Györki utolsó nagyobb munkája a magyar szenek kötőanyag nélkül való brikettezhetőségének vizsgálata volt. Erről írt — doktori értekezések téziseitől eltekintve — nyomtatásban megjelent utolsó munkájában a kötőanyag nélküli brikettezés feltételeként az alábbi kritériumokat közli [69]:

a) A szemcsemegoszlásnak meg kell felelnie a hézagminimum feltételeinek.

b) A brikettezés során, ill. az azt megelőző kezelésben meg kell maradnia a hézag minimumot biztosító helyes szemcse-elrendeződésnek.

c) A szénvegyületek makromolekuláris állapotából folyó plasztikusságnak és elaszticitásnak olyannak kell lennie, hogy a préseléssel tömör és maradó alaptesteket tudjunk képezni.

Az a) és b) kritériumokkal kapcsolatban hangsúlyozza, hogy a minimális hézagtérfogatot nem lehet biztosítani olyan szénanyagból, melynek egyforma szemcséi vannak, tehát nem az a cél, hogy önmagában pl. apróra, finomra tört szemcséből induljunk ki. Az ideális hézag térfogatot adó granulometriát az egyes szenekre vonatkozóan legcélszerűbb kísérletileg megállapítani olyan módon, hogy a kiinduló szénanyagot durván megtörve formába döngölik, és a minimális térfogatra döngölt minta szemcseösszetételét megmérik.

96