Takács Pál et al.: A szénkémiai kutatások magyar úttörői - Kőszén és kőolaj anyagismereti monográfia sorozat 4. (Budapest, 1970)

3. Takács Pál: Dr. Györki József (1891–1957)

nyújtott más kutatók véleményének a nyilvánítására is, és valószínűleg termékenyítőleg hatott egyéb területeken is, például a várpalotai szénből történő szintézisgáz gyártására kifejlesztett Szigeth—Dieder-kemence konstrukciós kialakításánál és üzemesítésénél.

Ez az eljárás ismeretesen a Kasselben alkalmazott Didier-technológiával ellentétben már első kiviteli formájánál a kemencében lefolyó bontási folyamatok tehermentesítésére a kemence tetején külön elszívta a lignit vízgőztartalmának egy részét.* A továbbiakban a keramikus kemencéhez egy hulladék füstgázzal fűtött lemezből készített szárítófeltétet helyezett el Szigeth, és a vízgőz eltávolítás — a silány gázok egy részével együtt — a keramikus kemencerészben a kellő bontási hőfok kialakítását segítette elő. * *

Noha az erősebb gázelszívást Szigeth az eocén (dorogi) szenekből történő városi gázgyártás esetén tartotta szükségesnek,*** gyakorlatban a szintézisgáz-gyártásnál is a (C02 -)- H2S)-dús gázokat tetemes éghető résszel, sőt a kátrány egész mennyiségével együtt vették le, s így biztosították, hogy a tulajdonképpeni termékgáz H2S-tartalma 10 g/Nm3 alatt maradjon, és a szokásos száraztisztító rendszerekkel kénteleníthető legyen. Gyökki azon elgondolása azonban, hogy a leszedett kéndús gázt H2S kinyerésére, valamint kemencefűtésre használják fel, nem került Péten kivitelezésre, mivel ezt a kb. 3000 kalóriás gázt a kéményen át a szabadba engedték. E kérdés megoldatlansága kétségkívül rontotta az eljárás gazdaságosságát.

Meg kell még jegyeznünk, hogy Györki a barnaszénből való gázgyártás melléktermékeként képződő gyenge minőségű koksz értékesíthetőségével nem foglalkozott olyan súllyal, mint a gázzal, amit vitapartnerei (elsősorban Schön és db. Móry) joggal kifogásolhattak.

3.1.4. Vizsgálatok és javaslatok a magyar barnaszenekből kinyerhető vegyitermékekkel kapcsolatban

A két háború között világszerte érdeklődés körébe került az intenzívebb barnaszénkátrány-feldolgozás egyrészt műbenzingyártás, másrészt más vegyi alapanyagok — fenol, szurok, fatelítő olaj — előállítása céljából. A kátránykinyerés és -feldolgozás problémája, ezért érthetően nálunk is felvetődött, és propagálói, ill. védelmezői között találjuk dk. Győr Kit is. A félkoksz elhelyezési nehézségei miatt azonban —- noha a Dorogi Szénlepárló üzem létesítésénél is a Salgótarjáni Kőszénbánya RT szaktanácsadójaként szerepel — ő elsődlegesen a generátorgázgyártás melléktermékeként történő kátránykinyerés szószólója.

januári számában jelent meg, ill. kivonatosan Györki reflexióval a [45] hivatkozás 28 — 33. oldalán. Györki két előadása közötti időközben a témakörről Schön Győző, majd Szigeth Gábor is tartott előadást (Schön Győző: A gázgyártás magyar szenekből. Ásványolaj 4, 97 (1934). Szigeth Gábor: Gázgyártás magyar barnaszénből. Technikai Kurír 1934. 7—8. sz.).

* 107340. sz., 109255. sz. és 111135. sz. magyar szabadalmak.

** 112255. sz. magyar szabadalom.

*** Szigeth G.: Gázgyártás magyar barnaszénből. Technikai Kurír 1934. 7 — 8. sz.

85