Takács Pál et al.: A szénkémiai kutatások magyar úttörői - Kőszén és kőolaj anyagismereti monográfia sorozat 4. (Budapest, 1970)
2. Schlattner Jenő: Dr. Romwalter Alfréd (1890–1954)
1 utazik egy Bécs melletti faszénbrikett gyártó kísérleti telep megtekintésére. Széki professzorral együtt intenzíven foglalkoznak a lepárlási víz hasznosításának kérdésével [33]. Megállapítják, hogy a dorogi lepárlási víz ammónium-szulfidot és egyéb olyan anyagot tartalmaz, mely akár írótinta készítésénél mint alapanyag, akár pedig mint bőrcserző anyag alkalmasnak látszik. Az ammónium-szulfid viszont ammóniumszulfátra és kalcium-szulfidra volna feldolgozandó, mely utóbbi a bőrgyártásnál szőrtelenítőszerként nyerhet alkalmazást. A lepárlási vízből kinyert anyagokból írótintát készítettek, és levelüket, melyben munkatársaikat értesítették erről az eredményről, ezzel az egyébként okmánytintának megfelelő tintával írták (1934). 1932—33. években a szabadalmi viták kötötték le RomwalterF Szabadalmának alapját a következő szabadalmi igénypont képezi [93]. „Verfahren zur Herstellung leichtsiedender, flüssiger Brennstoffe, wie Benzin, durch Behandlung von Kohle, Teeren, Oelen oder bituminösen Stoffen mit Kohlenoxyd und Wasserdampf, die vorher getrennt auf die Reaktionstemperatur erhitzt worden sind, bei Atmosphärendruek ohne Zugabe von Katalisatoren, dadurch gekennzeichnet, dass man die Rohstoffe im feinverteilten Zustand zugleich mit dem vorgeheitzten Kohlenoxyd und Wasserdampf in einem durch Aussenheitzung auf 450 —500° C gehaltenen Reaktionsraum einführt.” 1932—33. években számításokat végzett a kátrány hidrogénezéséhez, ezen belül a benzolhidrogénezésére, fenolredukcióra és oldalláncok leépítésére szobahőmérséklettől eltérő hőmérsékleten a G. Kirchhoff tétel Qr — Qt T — t = ЕС - ЕС’ alapján, ahol a QT és Q, a T, ill. t hőmérsékletekre vonatkozó molekuláris reakcióhő, EG, illetve ЕС’ az eltűnt, ill. keletkezett anyag vagy anyagok mólhőjének összege. Ezek után 1933-ban foglalkoztak a hidrogénezés olyan formájával is, ahol a művelet már a kompresszortérben megkezdődik. Romwalter professzor ez irányú számításai elméleti szinten maradtak, kivitelre nem kerültek, gyakorlatilag mindig az atmoszferikus nyomáson kidolgozott eljárással dolgoztak. A szintézisgáz gyártással, mint már megemlékeztünk róla, az Omgázzal kapcsolatban foglalkozott részletesebben. A Dellwik—Fleischer berendezés nehézségei miatt azonban a szintézisgáz hazai előállításának kérdését a várpalotai ahidrált lignitnek Szigeth—Didier-kemencében történő kigázosítása útján oldották meg. A lepárlási gáz kéntelenítésének problémájához is több ízben szólt, és támpontokat szolgáltatott a hazai viszonyokra alkalmazható megoldásokhoz, az addig ismert kéntelenítő eljárások felülvizsgálásával. Szóba jöttek a Raffloer-, a Shell-phosphát, a Staatsmijnen-Otto-eljárások; utóbbi a gyengén ammóniás vízben oldódó H2S-ot a vízben lebegő ferro-cianiddal oxidálva elemi ként ad, mely a mosószernek levegővel való regenerálásánál a felszínre hozott hab alakjában leszedhető. A vízzel való kimosással sztöchiometrikus mennyiségű oxigén jelenlétében a 2 H2S -f- 02 —> 2 H20 + -f S2 képlet szerint katalizátort alkalmazva elég gyors reakció útján ki72
