Takács Pál et al.: A szénkémiai kutatások magyar úttörői - Kőszén és kőolaj anyagismereti monográfia sorozat 4. (Budapest, 1970)
2. Schlattner Jenő: Dr. Romwalter Alfréd (1890–1954)
2. DR. ROMWALTER ALFRÉD (1890-1954) 2.1. ÉLETRAJZA Romwaltee Alfréd 1890. árpilis 22-én született Sopronban, ahol az alapfokú iskolát és az Állami Főreáliskolát végezte el. Sokszor emlékezett vissza arra, hogy apja nyomdájában is dolgozott, és mint betűszedő fel is szabadult. 1908-ban iratkozott be a Budapesti Tudományegyetemre, ahol professzorai a kémiában: Lengyel Béla, a fizikában: Eötvös Loránd, a zoológiában: Entz Géza, a geológiában: Koch Antal, az ásványtanban: Krenner József voltak. Egyetemi évei elején még hallgatta Than KÁROLYt. 1912-ben summa cum laude doktorált vegytanból mint főtárgyból, fizikából és ásványtanból mint melléktárgyakból. De megmutatkoztak képességei a biológiai tudományok és a matematika terén is. 1913-ban középiskolai tanári oklevelet szerzett vegytanból és természetrajzból. 1914-ben megkapta a felsőkereskedelmi iskolai tanári képesítést. 1912-ben mint gyakorlótanár tanított a budapesti^ V. kerületi Állami Főreáliskolában. 1913-ban pályázat útján a fiumei Állami Felsőkereskedelmi Iskola, ill. a fiumei Állami Kiviteli Akadémia tanárává nevezték ki. Itt tanított 1920-ig, amikor — állampolgárságát megtartva — Fiúméból visszaköltözött Sopronba, ahol az Állami Felsőkereskedelmi Iskolában a kémia és áruismeret tantárgyakat tanította addig, amíg Tomasovszky LAJOsnak, az elemző kémia tanárának nyugalomba vonulásával a Selmecbányáról 1928-ban Sopronba átköltözött Bánya- és Erdőmérnöki Főiskolán mint rendkívüli tanár működött. 1933-ban az átszervezett József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Bánya-, Kohó- és Erdőmérnöki Karának Elemző-Kémiai Tanszékén intézeti tanárként adott elő 1939-ig. Közben 1934-ben a Közgazdaságtudományi Egyetemen magántanári képesítést nyert. 1939 —1940-ig a soproni műszaki egyetemen, nyilvános rendkívüli tanárként, 1940. október 19-től pedig egyetemi nyilvános rendes tanárként működött. Tudományos munkásságának elismeréseként 1940-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta. A felszabadulás után a műszaki tudományok kandidátusi fokozatát kapta meg, és Kossuth-díjjal tüntették ki. 1950-ben a bányászati és kohászati, valamint az erdészeti felsőoktatásunk átszervezésével, illetőleg a Bánya- és Kohómérnöki Osztály Miskolcra költöztetésével az Agrártudományi Egyetem Erdőmérnöki Karának Kémiai Tanszékét foglalta el mint egyetemi nyilvános rendes tanár, és Sopronban működött tovább 1954. szeptember 7-én bekövetkezett haláláig. 62
