Takács Pál et al.: A szénkémiai kutatások magyar úttörői - Kőszén és kőolaj anyagismereti monográfia sorozat 4. (Budapest, 1970)
ELŐSZÓ A szénkémia szó kettős jelentőségű: szűkebb értelemben véve ezen a szén és a széntermékek kémiai sajátságaival foglalkozó anyagismereti tudományágat értjük, tágabb értelemben a kémiai technológia azon területét, mely a szén termikus nemesítésével és a szénből nyerhető vegyi anyagok előállításával foglalkozik. Könyvünkben mindkét területet tárgyaljuk, annál is inkább, mert kiemelkedő művelői mind hazánkban, mind külföldön általában mindkét területen tevékenykedtek, illetőleg az elméleti tevékenység többnyire a gyakorlati munkák előkészítéseként, esetleg a gyakorlati munkák során szerzett megfigyelések tudományos értékeléseként jelentkezik. A szénkémiai kutatás hazai művelői közül részletesebb ismertetésre a következőket választottuk ki: de. Romwalter Alfréd soproni műegyetemi tanár, dr. Györki József tanácsadó mérnök, műegyetemi magántanár, dr. Varga József budapesti műegyetemi tanár. Egymástól elütő működésükben szinte csak az tekinthető közösnek, hogy munkájukban az elmélet és a gyakorlat szervesen összefüggött. Rendkívül széles körű és mélyenszántó tudományosságú elméleti munkásságuk egy közös célt: a magyar szenek fokozottabb felhasználását és a magyar szeneken nyugvó hazai szénfeldolgozó ipar fokozottabb fejlesztését kívánta szolgálni. Ők hárman, noha tevékenységük fő időszakában kétségkívül a tudományáguk kiemelkedő egyéniségei voltak, nem egyedül képviselték a hazai szénkémiai kutatást, és nem elszigetelve, hanem a hazai fejlődés irányának megfelelően végezték alkotó munkájukat. Tevékenységük ismertetése nem volna ezért teljes, ha előtte át nem tekintenénk a hazai szénfeldolgozás fejlődését és vele párhuzamosan a szénkémiai kutatásban elért eredményeket. Az általános áttekintés után térünk át — most már külön fejezetekben az említett három tudós életének és munkásságának ismertetésére. Részletesebben taglaljuk tevékenységüknek a szénnel kapcsolatos eredményeit, és az egyéb területeken végzett munkásságukat csupán érintjük. Ez elv alól csupán Varga József akadémikus személye kivétel, akinek egyik legeredményesebb tevékenységi területe a szén mellett a hazai kőolaj - és földgázfeldolgozással kapcsolatos kutatás volt. Ezt a munkásságát monográfia sorozatunk céljának megfelelően a vonatkozó fejezetben szénkémiaitechnológiai tudományos munkásságához hasonló részletességgel ismertetjük. 5
