Takács Pál et al.: A szénkémiai kutatások magyar úttörői - Kőszén és kőolaj anyagismereti monográfia sorozat 4. (Budapest, 1970)

1. A szénkémia fejlődése hazánkban a felszabadulásig

8. TÁBLÁZAT

Kőszénhamu-tipusok kémiai jellemzői (SzÁDECZKY után)

т.1" iw,*Szilikátos Meszes

1 oalkoto, agyagos

% --------------------—--------------------------------------------------------------------------hamutípus

Si02 10 —67 13 —40

Ti02 0 — 0,5 0 — 0,5

A1203 10 —30 3 —35

Fe203 5 —25 4 —25

CaO 1 —14 10 —27

MgO 0,2— 5 0,2—10

K20 -f Na20 0,2— 3,0 0,4— 2,0

S03 0,5—20 5 —30

P205 kb. 0,2 kb. 0,2

1.2.5. A Soproni Bánya- és Kohómérnöki Karon folyt kutatómunka

A Bánya és Kohómérnöki Főiskola az I. világháború után Selmecbányáról Sopronba települt át. Itt első feladata természetesen az oktatómunka megszervezése volt, de a 20-as évek végén már mind személyi állományban, mind felszerelésben annyira megerősödött, hogy szakterületén átvette a vezetést a tudományos kutatómunkában is. Különösen jelentős lépés volt e tekintetben, hogy 1930-ban megindult a Bánya- és Kohómérnöki Osztály Közleményei című idegen nyelvű kiadvány.

A Soproni Főiskolán folyó kutatómunka teljesen széles körű volt, és a professzorgárda összetétele monográfiánk tárgykörét érintő majd minden területen lehetővé tette igen változatos tematikájú kutatások folytatását. Különösen ki kell emelni azt, hogy az egyes tanszékeken folyó kutatások nem szigetelődtek el, hanem termékenyítőleg hatottak egymásra, sőt munkamegosztásos együttműködés jött létre egyes kutatók, pl. Romwalter Alfréd és Széki József, illetve később Romwalter Alfréd és Szádeczky - Kardoss Elemér között. Ilyen tekintetben a soproni főiskola jeles tudósait a komplex szénkutatás első hazai megvalósítóinak kell tekintenünk.

A Főiskola szénkutatói tevékenységükkel is kiemelkedő professzorai közül az 1.2.3. alfejezetben már tárgyaltuk Vitális István geológus professzor munkásságát; külön fejezetben kívánunk foglalkozni az alkalmazott kémiai tanszék professzorával, Romwalter ALFRÉDdal, a korszak kiemelkedő szénkémikusával. Romwalter kutatásaival együtt kívánjuk tárgyalni a vele alkotóan együttműködő Széki József fémkohász professzor széntechnológiai munkásságát. Ebben az alfejezetben pedig lényegében az időrendiségnek megfelelően

Cotel Ernő vaskohász professzornak és munkatársainak generátorgázgyártással, valamint a magyar szenek kohászati felhasználásával kap-50