Takács Pál et al.: A szénkémiai kutatások magyar úttörői - Kőszén és kőolaj anyagismereti monográfia sorozat 4. (Budapest, 1970)
1. A szénkémia fejlődése hazánkban a felszabadulásig
szolódás is) magyarázatánál a szén valamennyi alkotórészét figyelembe kell vennünk”. Péter István külön tárgyalja egy különleges tulajdonságú oldószerrel, a piridinnel, végzett kísérleteket [148]. E kísérletek során Graefe-extrahálóban atmoszferikus nyomáson gyöngyösi lignitből 18,5%, pécsi szénből 3,6% extraktot nyert tehát többet, mint benzol-alkohollal nyomás alatt. A hazai szénextrakcióval foglalkozó cikksorozatot Pörster Rezső A barnaszenek humuszanyagai című tanulmánya zárja le [23]. E munka egyrészt a nátronlúgos oldás extrakt-kihozatal szempontjából optimális kísérleti körülményeivel foglalkozik, majd közli az 5%-os nátronlúggal történő ismételt 4 órás forralással folytatott kísérletek eredményeit, melynek során 52 órás forralással a bitumen-mentesített sajókazai szén organikus anyagának 71 —77%-át, 96 órás forralással a bitumen-mentesített sajószentpéteri szén organikus anyagának 98%-át huminsav formájában ki tudja nyerni. Viszont 32 órás forralás esetén sajószentpéteri szénnél 40%, tatai szénnél 37% volt a huminsav-hozam. A nátronlúgos forralásnál a vizsgált szenek esetében — amennyiben előzetesen nem távolították el — a bitumenek is oldatba mentek. A Tüzelőszerkísérleti Állomás egy másik, ma is érdeklődésre számot tartó kutatása a feketeszenek meleg brikettezésére vonatkozó munka volt. Erről Móry Béla és Péter István Brikettezési kísérletek pécsvidéki szénnel, illetve H an kiss Szilárd és Péter István A pécsi szén brikettezéséről című munkáikban számoltak be az 1927., ill. 1928. évben [121, 64]. E munkák újra bizonyítják a kutatók rendkívül jó tájékozottságát koruk új műszaki irányzatai tekintetében, hiszen Nielsen 1926-ban tette csak közzé szabadalmazott eljárását, melynél a sülő feketeszenet forgódobban forró generátorgáz segítségével megszárítja és felmelegíti, majd a forró szenet képlékeny állapotban briketté sajtolja, és a brikettet ezután lepárolja. A kísérlet folyamán a kutatók, miután megállapították, hogy a pécsi szén 300° C felett válik képlékennyé, szisztematikusan változtatták a hőmérsékletet 20 — 370° C között, a szemnagyságot 0,05 és 5 mm között, a présnyomást 100 és 200 atm között. Kimutatták, hogy amennyiben 1000 atm feletti nyomást alkalmaznak, különösen, ha a szén finom szemnagyságú, pécsi szénnél jó szilárdságú és vízálló brikettek előállításához 100—150° C hőmérsékleten történő préselés elégséges. Ä kísérleteket a kutatók laboratóriumi hidraulikus présekkel végezték; üzemi megvalósításra pedig Exter-rendszerű prést akartak alkalmazni. 44
