Takács Pál et al.: A szénkémiai kutatások magyar úttörői - Kőszén és kőolaj anyagismereti monográfia sorozat 4. (Budapest, 1970)
1. A szénkémia fejlődése hazánkban a felszabadulásig
Gärtner Károly többi között a magyar barnaszenek gyúláshőmérsékletének adataiból megállapította, hogy a szénrészek nagyságának rendkívül fontos szerepe van a gyúlás előidézésben, amennyiben az apróbb szemcséjű szenek könnyebben gyulladnak meg. A szenekben levő szerves, telítetlen vegyületek elősegítik a gyúlást. Megállapította azt is, hogy a kéntartalom nem bizonyult döntő fontosságúnak e téren, a nedvesség pedig a szén gyúláshőmérsékletének megállapításánál nem okozott változást. A humuszsavtartalomból a gyúláshőmérsékletre következtetés nem vonható le. Értékes adataiból megállapítható az is, hogy az irodalomban előforduló öngyúlási hőmérsékletnek csak akkor van értéke, ha a szerzők közlik a „szénminták eloszlottságát” is [41, 42]. A Kémiai Technológia Tanszék nemcsak a kutatások és szakvélemények terén, hanem a vizsgálatok területén is kivette részét a hazai szenek feldolgozásának elősegítését célzó munkákból. Számos olyan szénvizsgálatot is elvégzett, amelyre a szakirodalom is hivatkozik [105, 225]. A Kémiai Technológia Tanszéken a felszabadulás után is folytatódik a szénkémiai tudományos kutatás. E kutatások egy részével Varga József professzor életművének ismertetése kapcsán a 4. fejezet foglalkozik; egészének napjainkig történő áttekintése azonban már túlnő munkánk keretein. 1.2.3. A Tüzelőszerkísérleti Állomás munkássága A 20-as évek közepén a hazai szenek fokozottabb felhasználásának elősegítésére a kormányzat az M. Kir. Technológiai és Anyagvizsgálati Intézet keretében létre hozta a Tüzelőszerkísórleti Állomást. Éz az Állomás — melynek metodikai tevékenységére már utaltunk, pár éves érdemi működése alatt tájékozódó kísérletekkel végig vizsgálta a külföldön bevált, ill. fejlődés alatt álló szénnemesítési technológiákat, és eredményeit mintaszerű közleményekben az érdekeltek rendelkezésére bocsátotta. Működését 1924. év végén a hazai barnaszenek feldolgozása szempontjából kétségkívül legfontosabb technológia, a generátorgázgyártás korszerűsítésére vonatkozó kutatásokkal kezdte. Ennek kapcsán Hankiss Szilárd és Móry Béla az Óbudai Gázgyárban elhelyezett 900 mm 0-jű kísérleti generátorban vizsgálta tatabányai, dorogi, borsodi és várpalotai szeneknél a kátrány ki hozatal növelésének lehetőségét. Megállapították, hogy ún. előakna alkalmazása a jó minőségű dorogi, tatai szeneknél nem szükséges, a nagyobb nedvességű szeneknél ugyan ez a kátrányhozam szempontjából kedvező, viszont rontja a kalorikus hatásfokot [120]. A kutatások egyben a salak viselkedés szempontjából is számos megállapításra nyújtottak alkalmat. Ezeket részben a hivatkozott közlemény, részben Hankiss Szilárd Salakosodás szerepe a generátorüzemben c. dolgozata tartalmazza [57]. Hankiss és Móry kutatásainak másik nagy területe a kis hőfokú lepárlás szempontjából való szénminősítő munka volt. Ezekben a kísérletekben — melyekről Móry Magyar szenek lepárlása kis hőfokon [122] című cikke számol be — kitértek a várható termék minőségekre is, ezért 10 kg anyagmennyiségből indultak ki. Technológiai berendezések először külső fűtéses 39
