Takács Pál et al.: A szénkémiai kutatások magyar úttörői - Kőszén és kőolaj anyagismereti monográfia sorozat 4. (Budapest, 1970)
1. A szénkémia fejlődése hazánkban a felszabadulásig
Amíg Kalecsinszky a szénvidék rövid ismertetésére is kitért, Grittner csak táblázatos adatközlést ad, de részletességénél és megbízhatóságánál fogva a Szénelemzések — A magyar szent korona országainak szenei című munkája a Bányászati Kutató Intézet hasonló munkáinak megjelenéséig,* vagyis az 1950-es évek elejéig, hazai szeneink legtöbbet idézett adatgyűjteménye volt [48]. A könyv 1906-ban megjelent 3. kiadásában pl. 110 hazai bánya 760 szén-, brikett- és kokszmintájának kalorikus és összetételi adatain kívül kb. 120 esetben közli benzolos extrakció alapján a bitumentartalmat, ill. 250 esetben — Muck-tégelyben meghatározva — a koksz-, valamint illóhozamokat is. Az alkalmazott vizsgálati eljárásokra vonatkozóan is részletes ismertetést ad, sőt kitér a szén mállására, öngyulladására, valamint a tüzelési hatásfok számítására is. E szempontból Gkittner könyve kora szénkémiai ismereteinek igen jó összefoglalása. Gkittner 20 szénnél hamu összetételi vizsgálatokat is végzett, és hazánkban elsőként von le a hamuösszetételből a salakosodási tulajdonságokra következtetéseket, rámutatva arra, hogy a nagy vastartalmú szenek salakosodóbbak, mint az alumíniumdús, ill. mészdús hamujú szénfajták. A századforduló idején még Bittó Béla, valamint Kőnek Frigyes is publikált elemi összetétel alapján számított fűtőérték-eredményeket [4, 91]. A Földtani Intézetben Kalecsinszky mellett — aki könyve megjelenése után is publikált [72] — utódjaként Emszt Kálmán foglalkozik még szénelemzésekkel [9, 10]. Fő művének a hazai lápvidék 173 mintájának elemi összetétel- és fűtőérték-vizsgálatán kívül a fizikai jellemzőkre (fajsúly, vízfelvétel) is kiterjedő analízisét tekinthetjük. Ezek az adatok 1905- től kezdve a Földtani Intézet évi jelentéseiben, ill. összefoglalva László Gábor A tőzeglápok és előfordulások Magyarországon c. 1915. évben megjelent munkájában kerülnek közzétételre [100, 101]. GRiTTNERnek és kortársainak az elemzései még nem terjedtek ki a kátránytartalomra, hiszen ezen adat felé az érdeklődés csak a világháború alatt, sőt inkább azután fordult. Ebben az időszakban még nem volt megfelelő pontosságú laboratóriumi módszer sem, így az ilyen vizsgálattal hazánkban először foglalkozó dr. Freund Mihály nem elégedhetett meg a középnémet szénvidéken alkalmazott üvegretortás módszer egyszerű átvételével [25], hanem kutatómunkát is kellett végeznie, a módszer pontosságának növelésére [27]. A kátrányszedő edény megfelelő kidolgozásával és a lepárlásnál képződő kátrány—víz emulzió megbontásával sikerült is a párhuzamos kátránymeghatározások szórását csökkenteni, és a módszert ezzel sorozatvizsgálatra alkalmazhatóvá tenni. Módszerével dr. Freund Mihály 25 hazai szénféleséget vizsgált meg [29]. Mivel vizsgálatai — tudománytörténeti érdekességükön túlmenően — néhány olyan bányáról is adnak tájékoztatást, melyek ma már nem hozzáférhetőek, adatait az 5. táblázatban közöljük, megjegyezve, hogy az üvegretortás módszer kb. 10%-kal alacsonyabb kátránybozamot ad, mint a manapság használatos * Berényi József, Gál Ernő: Szén vizsgálati adatok 1950 — 51. Bpest 1953. Ugyanaz 1952-53. Bp. 1956. 32
