Takács Pál et al.: A szénkémiai kutatások magyar úttörői - Kőszén és kőolaj anyagismereti monográfia sorozat 4. (Budapest, 1970)
1. A szénkémia fejlődése hazánkban a felszabadulásig
1 eljárás üzemi tapasztalatai alapján a későbbiek folyamán ez az elgondolás lényegében meg is valósult azzal az eltéréssel, hogy a kokszgenerátorgáz előállításánál Linde-oxigénnel kb. 30% 02-tartalomig dúsított levegőt használtak. így oly mértékben megnövelhető volt a kevert gázban az oxigenerátorból származó [СО -f- H2] mennyisége, hogy a véggázban a kamragáz gazdaságtalan mérvű roncsolása nélkül is biztosítható volt a kívánatos 2,0% alatti metántartalom. A teljesség kedvéért meg kell jegyezni, hogy az eljárás során melléktermékként nyerhető koksz mennyisége nem tudta biztosítani a kívánatos oxigenerátorgáz arányt, hiszen az 1 tonna szénből csupán kb. 450 kg 4400—4500 kcal/kg fűtőértékű koksz képződik, és annak is 40—50%-a 6 mm alatti szemnagyságban, tehát forgórostélyos generátorban való feldolgozásra alkalmatlan formában adódik. Ezért a későbbiek során az üzem várpalotai lignit mellett kisebb mennyiségben gázgyári kokszot is használt. A péti szintézisgázgyártás végső formájában nem csupán a kamrakemencében való vízgázgyártás egy nagy teljesítményű és barnaszenek számára is megvalósítható eljárása volt, hanem egyben előfutárja az oxigénes elgázosításon alapuló szintézisgázgyártási technológiáknak is. Eredményei igazolták, hogy oxigénben dúsított levegővel való kokszelgázosítás a Kollerrendszerű generátorokban még aránylag apró szemcsés koksszal is nagy teljesítménnyel és üzembiztosán megoldható. 1.2. A SZÉNANYAGISMERETI ÉS SZÉNTECHNOLÓGIAI KUTATÁSOK FEJLŐDÉSE HAZÁNKBAN A szénbányászat és a szénfeldolgozás hazai fejlődésével szükségszerűen és párhuzamosan megindult és állandóan fejlődött hazánkban a szénnek mint nyersanyagnak a megismeréséhez és értékeléséhez szükséges módszertani kutatás, valamint az összegyűlt ismeretanyagnak szénkémiai kiegészítése és értékelése. Az e területen elért eredmények ismertetésekor azonban nehezebb egy áttekinthető csoportosítási elvet találni, mint a műszaki fejlődés ismertetésénél, ui. az alapanyag szerinti elkülönítés itt ismétlődések veszélye nélkül nem alkalmazható. Az időrendi sorrend szigorú betartása viszont a témakörök erősen szerteágazó és párhuzamosan fejlődő jellege miatt nem lenne minden tekintetben kedvező. Legcélszerűbbnek találtuk intézményekhez kapcsolni az anyagismereti kutatási eredmények ismertetését, hiszen e munkák aránylag kisszámú intézmény — a Magyar Állami Földtani Intézet, a budapesti Műszaki Egyetem Kémiai Technológia Tanszéke, a soproni Bánya- és Kohómérnöki Főiskola, a Tüzelőszerkísérleti Állomás — laboratóriumaiban folytak, ill. ez intézmények tudományos tevékenységéhez kapcsolódtak. Kivételt képeznek talán az analitikai munkák, melyekben az iparvállalatok, így a MÁV, valamint a bányavállalatok laboratóriumai és szakemberei is igen szép eredményeket értek el. Ismertetésünkben ezért úgy járunk el, hogy először áttekintjük időrendben a szénvizsgálati módszertani munkákat — beleértve az e területen úttörő szerepet játszó M. kir. Állami Föld29
