Takács Pál et al.: A szénkémiai kutatások magyar úttörői - Kőszén és kőolaj anyagismereti monográfia sorozat 4. (Budapest, 1970)
1. A szénkémia fejlődése hazánkban a felszabadulásig
sülőszénnel és 12% lágyszurokkal készült brikettek második lepárlására szolgáló Széki-kemencét a 3. és 4. ábra alapján az alábbiakban ismertetjük. A Schlattner-kemence lényegében egymásba tolt csőpár, melyek között a lepárlandó apró kőszén vékony rétegben halad lefelé. A belső cső képezi a fűtött felületet. A külső áttört cső falán keresztül távozik a lepárlás gőz és gáz alakú terméke. A kőszén, majd a félkoksz tovahaladásának elősegítésére lengő mozgást végző áttört cső alsó végén elhelyezett adagoló asztalról a termékeket a csőre erősített szárnyak sodorják az alsó tölcsérbe, melyből az elvevő üríti ki a kész félkokszot. A fűtés ellenáramban történik a fűtőcső alsó végén elhelyezett gázégővel. A csőpárt gáztömören körülvevő hőszigetelt köpenyből a gázt és gőzöket a kátránykitermelő berendezésbe vezetik. A 3. ábrán bemutatott egyetlen csőpárból a nagyüzemi berendezésnél 2 sorban elhelyezett, összesen 12 csőpár - képezett egy kemenceegységet közös fűtőberendezéssel és ugyancsak közös felső aprószén adagoló tartálylyal. A kemence első példányainak építése idején (1927) újszerű volt egyrészt a vékony rétegben való lepárlás, másrészt a kemencéknek hengerelt és hegesztett nemesacélból való megépítése. Széki professzor a 4. ábrán bemutatott brikettkokszoló kemence esetében úgy akadályozta meg a felhevítés folyamán meglágyuló szurokkal kötött brikettek szétmorzsolódását, hogy a briketteket vékony, 10—15 cm vastagságú rétegben tokokban helyezte el, és a tokokat, melyek gázát járhatóan vannak kiépítve, egy kör keresztmetszetű függőleges aknába téve, rajtuk fűtő-öblítő gázt vezetett át. A brikettekkel telt tokok beadagolása fent és a kész brikettkoksz kiadago-3. ábra. Schlattner-féle szénlepárló kemence 21
