Takács Pál et al.: A szénkémiai kutatások magyar úttörői - Kőszén és kőolaj anyagismereti monográfia sorozat 4. (Budapest, 1970)

1. A szénkémia fejlődése hazánkban a felszabadulásig

addig csak kis termelésű bánya jelentékeny felfejlesztésére. Mivel Komlón állami bánya volt, a vonatkozó kutatásokat az Iparügyi Minisztériumhoz tartozó Tüzelőszerkísérleti Állomás kutatója, de. Móry Béla irányításával végezték, először az óbudai, valamint a kassai gázgyárakban. Miután e kísérleteknél nem kaptak kielégítő minőségű kokszot, a döngöléses üzemű Julienhütte-ben (Felső-Szilézia) is folytattak üzemi kísérleteket. Az utóbbi kísérletek azt mutatják, hogy döngöléses üzemmenet mellett — célszerűen kismérvű soványítás után — a komlói kőszenet fő komponensként lehet kohókoksz esetén is felhasználni [140].

Mint tudjuk, a második világháború után lefolytatott üzemi kísérletek alapján a hazai kohókokszgyártás megvalósításánál végül is a beruházás és üzemköltség szempontjából kedvezőbb szórásos üzemű technológiát választották, azzal kompenzálva a komlói kőszén zsugorodását, hogy ne önmagában, hanem kb. 30% jó kokszszénnel — pécsi, ill. szovjet kőszénnel keverve dolgozzák fel. Móry említett, a tömörítés sülőképesség javító hatására vonatkozó megfigyelései azonban alátámasztják, hogy a komlói kőszénnek esetleges, önmagában történő kokszosítása is járható út és szükség esetén alkalmazható.

1.1.2. Generátorgázgyártás és Icis hőmérsékletű lepárlás hazai fejlődése

Amíg a kokszolás és világítógázgyártás világszerte elterjedt technológiája a kőszenek aránylag kis csoportjára, a sülő feketekőszenekre támaszkodik, a teljes elgázosítás révén a barnaszenek, lignitek és nem sülő feketekőszenek is alkalmasak lettek ipari gáz előállítására.

A gázgenerátorok tulajdonképpeni alapjai a vaskohászat nagyolvasztói, melyeknek torokgázait a XIX. század elején kezdték tüzelési célra hasznosítani. Nyersvasgyártástól független gázgenerátort először 1837-ben Faber de Four épített, melyből a salak — miként a nagyolvasztóból — folyékonyan távozott. A gázgenerátort rostéllyal elsőként Bischof 1838-ban látta el, de a fejlődés folyamán a folyékony salakelvétel többször visszatér. Miután a generátorgáz-tüzelésnél Siemens a múlt század második felében bevezette a regeneratív eljárást, a kohászatban, valamint az üveg- és kerámiaiparban a generátorgáz termelése külföldön és hazánkban egyaránt erősen fellendült. Mivel hazai barnaszeneink többsége a földes-lágy német barnakőszenekkel ellentétbén előzetes nemesítés — szárítás, brikettezés - nélkül alkalmas volt elgázosításra, a generátorgázfűtés elterjedése a barnaszénbányákra települő iparfejlesztés egyik pillérje lett. Fokozta a hazai generátorgázgyártás jelentőségét, hogy vasműveink a már említett okokból a külföldi fejlődéssel ellentétben nem rendelkeztek kokszüzemmel, és így olyan műveleteknél is, melyhez külföldön kamragázt használtak, generátor - gáz-fűtésre rendezkedtek be [84, 85].

Nagy lépés a gázgenerátorok fejlődésében a beépített levegővezetékkel és alsó vízzárral ellátott forgórostély 1904. évben történt bevezetése, mely rostélytípu.s lehetővé tette a hamu folyamatos és önműködő eltávolítását.