Takács Pál et al.: A szénkémiai kutatások magyar úttörői - Kőszén és kőolaj anyagismereti monográfia sorozat 4. (Budapest, 1970)
4. Szebényi Imre: Dr. Varga József (1890–1956)
számottevően nagyobb az oldóhatása, mint a tiszta krezolé. A feltárás termékei annál rosszabbul szűrhetők mennél nagyobb az oldószerben a krezol hányada. Megállapították azt is, hogy a tetralinos extraktum nagyobb hőmérsékleten forró párlatainak és desztillációs maradékának mennyisége annál nagyobb, mennél nagyobb volt a feltárás hőmérséklete. Krezolos feltárásoknál megfordítva a nehezebb párlatok aránya az alacsonyabb hőmérsékleten végzett feltárások esetében nagyobb. A tetralinos extraktum tehát nagyobb hőmérsékleten polimerizációra, a krezolos extraktum pedig krakkolódásra hajlamos. Megfigyelték, hogy a komlói szén kivételével a többi megvizsgált szén tetralinos extraktuma túlnyomórészt (50—90%) savanyú karakterű vegyületekből áll. A feltárás során keletkező gázok vizsgálatából megállapították, hogy tetralinos feltárás esetében nagy mennyiségű hidrogént tartalmaznak, amelyről az oldószer mennyiségének változtatásával bebizonyították, hogy túlnyomórészt a tetralin dehidrogénezéséből származik. Mind a tetralinos, mind a krezolos feltárások gázaiban az extrakciós hőmérséklet növelésével a hidrogén csökkenését és a szénhidrogének növekedését figyelték meg. 4.2.3. Kőolajfeldolgozó-ipari kutatásai Varga József munkásságában, amelyben sokszor nehéz szétválasztani a szénkémiai és kőolajipari kutatásokat, jelentős helyet foglalnak el a motorhajtó anyagok vizsgálata, finomítása és mindenekelőtt legjelentősebb, élete főműve: a róla elnevezett hidrokrakk eljárás. Ez az elsők között volt az időközben felmerült számos hidrokrakk eljárás között, és legelső volt a kőolajmaradékok hidrokrakkolására. A kőolajipar szakterületén egyik első munkája a petróleum és kátránybenzinek elegyedésének vizsgálata alkohollal [19], melyet Erdély SÁNDORral együtt írt. E dolgozatukban a Budapesten használt kőolajból nyert„kútbenzinek” és fekete- és barnaszénkátrányból hidrogénezéssel előállított „benzinek" alkohollal való elegyedését tanulmányozták. Megállapították, hogy amíg a kevés aromás szénhidrogént (5,2%) tartalmazó, Budapesten ún. kutakból kimért petróleumbenzinek csak 15—20° C-nál nagyobb hőmérsékleten elegyíthetek 4 : 1 arányban 96%-os alkohollal, a kátrányokból hidrogénezéssel előállított sok aromás szénhidrogént (24,6 — 51,7%) tartalmazó „benzinek” még mínusz 30° C-on sem válnak ki a 96%-os alkohollal alkotott elegyekből. Ha tehát hidrogénezett szénhidrogénekkel készítünk alkoholt is tartalmazó motorhajtóanyagot, az alkoholt nem szükséges különleges víztelenítő eljárással ún. „abszolút” alkohollá alakítani. A két világháború közötti időszakban, valamint azt követően számos közleményben hívta fel a figyelmet a motorhajtóanyagok jelentőségére, előállítására és finomítására. Értékes tanulmány a dunántúli kőolaj benzinpárlatainak dehidrogénezéséről szóló munkája is [60]. Ezeknél a kutatásainál a magyarországi motorbenzint magát és négy párlatát (60 — 95° C, 95— 120° C, 100—150° C és 150—200° C) desztillálta Podbielniak-rendszerű, 44 elméleti tányérszámnak 121
