Takács Pál et al.: A szénkémiai kutatások magyar úttörői - Kőszén és kőolaj anyagismereti monográfia sorozat 4. (Budapest, 1970)
1. A szénkémia fejlődése hazánkban a felszabadulásig
1 és pár év múlva, 1768 táján a Selmecbányái Akadémia hírneves tanára, Jacquin Miklós szénlepároló kísérleteket végez egy magánvállalkozó részéről ajánlott kokszoló eljárás elbírálása céljából.* De amíg a kőszénbányászat, ha vontatottan is fejlődve, már a XVIII. században meggyökerezik hazánkban, addig a hazai kőszénfeldolgozás csak 100 év múlva, 1865-ben az aninai kokszoló felépülésével indul meg. Ekkorára viszont a korábban iparosodott közép-európai országokban már fejlett kokszolóipar működött, melynek tapasztalatai azonban csak részben voltak érvényesek a mi körülményeink között, mert szeneink általában kevésbé szénültek, viszont kéndúsak és nagyobb hamutartalmúak az ott feldolgozottaknál. Ennek a helyzetnek az lett a következménye, hogy kokszolóiparunk csak vontatottan fejlődött — így állandóan sok kokszot külföldről hoztunk be, és városaink gázgyárai külföldi gázszenet dolgoztak fel, sőt berendezésüket külföldi vállalatoknál éppen a behozott kőszeneknek megfelelően építették meg. „A mai napig ennek a fejlődésnek a következményeit viseljük” jegyezte meg Romwaltee professzor a Mérnöktovábbképző Intézetben 1948-ban tartott előadása során, s ezzel a megjegyzéssel 20 év múlva is, sajnos, egyet kell érteni.** Ha világítógáz-gyártásra nem is tudott kellően teret nyerni a hazai szén, azért a szénnemesítés a magyar szenek tulajdonságainak jobban megfelelő területeken, így elsősorban a brikettezés, valamint a fűtőgázgyártás területén a múlt század végén meggyökeresedett, és jelentékeny iparággá fejlődött. E két — szeneink sajátságainak megfelelő technikai megoldások kidolgozásában is élenjáró — iparág mellé a két háború között a volumenben talán szerényebb, de sajátos adottságaiban ugyancsak igen érdekes területként csatlakozott a barnaszén kis hőfokú lepárlása, valamint a lignit ahidrálás és a lignit bázisú szintézisgyártás, sőt — ha csak szerényebb keretek között is — betört a hazai szén a városi gázgyártás és háztartási kokszelőállítás területére is. A két háború között — részben a szénlepárlás egyik gazdasági bázisaként kialakult a barnaszénkátrány célszerű feldolgozása is. A feldolgozás vázolt fejlődését a nyersanyag-adottságoknak lényegében determináló volta miatt feketekőszenekre, barnakőszenekre, ill. lignitekre vonatkozóan külön tárgyaljuk, kitérve mindegyik alfejezetben a nemesítés során adódó kátrány és más esetleges melléktermék feldolgozására is.*** Ez alfejezetekben — az ismétlődések, ill. a túlzott széttagoltság elkerülése céljából — nem térünk ki a brikettezésre, hanem annak fejlődésével és problémáival az 1.2.5. alfejezetben, Flnkey professzor idevágó munkássága kapcsán foglalkozunk. * Proszt, J.: Beiträge zur Geschichte der naturwissenschaftlichen Forschung und des Unterrichtes in Ungarn im XVIII. Jahrhundert. A Bánya- és Kohómérnöki Osztály Közleményei 9, 53 (1937). ** Romwalter A.: Hazai szeneink vegyi feldolgozása. Mérnök Továbbképző Intézet kiadványai. Bányászat, 20. sz. Bp. 1949. *** A tudományos szempontból egységes barnakőszén kategórián belül a továbbiakban a hazai gyakorlatnak megfelelően lignitnek nevezzük a 40% feletti nedvességtartalmú barnakőszén-féleségeket, barnaszénnek pedig a 40% alatti nedvességtartalmúakat. 10
