Takács Pál et al.: A szénkémiai kutatások magyar úttörői - Kőszén és kőolaj anyagismereti monográfia sorozat 4. (Budapest, 1970)

4. Szebényi Imre: Dr. Varga József (1890–1956)

a nagynyomású technika lehetőségeit felhasználva beláthatatlan perspektívát nyújt az emberiség számára.*

Fáradhatatlan munkája, műszaki rátermettsége és szakmai lelkesedése 1916. szeptember 1-én meghozta számára az adjunktussá való előléptetést. Csendes kisülések hatása a bróm—methán és jód—methán elegyekre című disszertációja alapján nyerte el 1916-ban a műszaki doktori címet [2].

A tanszéken a beregszászi alunitok és a Bihar megyei bauxitok feltárásával is foglalkozott. Leghosszabban a metán hőbontását tanulmányozta Szarvasy professzor szabadalmai alapján. 1917-ben az erdélyi Magyarsároson metán hó'bontására szolgáló kemencét épített, és ennek retortáiban bontotta el a földgázt hidrogénre, hamutól mentes koromra és az elektródgyártás nyersanyagául szolgáló szénre. A megkezdett vizsgálatokat megszakítás után a román fennhatóság alá jutott kísérleti telepen 1921-ben folytatta és 1922-ben fejezte be [57].

Időközben Varga .JózSEFet ismét a Műegyetemen találjuk. 1920. december 10-én magántanári képesítést szerzett. Az 1920—21. tanévben az elektrokémiai és a kémiai technológiai tárgyak előadója volt.

Varga JózSEFet 1923. augusztus 3-án műegyetemi nyilvános rendes tanárrá nevezték ki a patinás Kémiai Technológia Tanszékre, s így de. Wartha Vince ne к a világhírű professzornak, a hazai kémiai technológiai tudományok megteremtőjének és de. Pfeifer Ignác professzornak az utóda lett.

A fiatal professzor teljes erejével látott neki az oktatómunkának. Előadásaiban korszerű szellemben a kémiai technológia legújabb eljárásaival ismertette meg hallgatóit. Mindezt világos, közvetlen és érdekfeszítő előadásban, aminek eredményeként mind több és több hallgatót vonzott az előadóterembe. Kevés olyan műegyetemi tanár volt, mint ő, akinek előadásait a hallgatóság teljes létszámban hallgatta. Érdekes és tanulságos példáival a kémiai technológiai eljárások műszaki kérdései mellett nagy súlyt helyezett azok gazdasági oldalának megvilágítására is.

Oktatómunkája mellett mindig figyelmet szentelt a tanszéki kutatásokra. Intuitív elme volt. Sziporkázó ötletekkel árasztotta el azokat, akik körülötte dolgoztak.** Kutató tevékenysége elsősorban olyan kérdések megoldása felé fordult, melyek hazai nyersanyagaink leggazdaságosabb felhasználását célozták.

Először a Dunántúlon az 1920-as évek elején feltárt gánti és halimbai bauxittelepek hasznosításával foglalkozott, s ennek során a hazai alapanyagú bauxitcement előállítására 1924-ben indította meg kutatásait. Kísérletei bebizonyították, hogy a hazai hauxitok alkalmasak gyorsan kötő, nagy szilárdságú bauxitcement előállítására, s így mind a vasdús, mind pedig a kovasavdús bauxitok felhasználhatók a megfelelő gyártási körülmények betartása mellett. Az eljárás folyamán a bauxitok vas-oxid-tartalmának több mint 50%-a redukálódott fémvassá. A finomra őrölt olvadékkal való munka nagy körültekintést igényelt, mert a hidrátvizet felvevő aluminát nagyon gyorsan kötött meg [11]. A kísérletek iránt az akkori Magyar Álta* Polinszky K.: Varga József 1891 —1956. Magy. Kém. Lapja 12, 1 (1957).

** Benedek P.: Varga József emlékezete. Magyar Kém. Lapja 21, 549 (1966)

103