Major Máté: Breuer Marcel - Architektúra (Budapest, 1970)
Rövid életrajza
a National Honor Awards kitüntetés ugyanezért az épületért (1962); a New York-i Municipial Art Society elismerő oklevele a New York University épületeiért (1963); a New York-i City Club Albert S. Bard-jutalma városépítészeti érdemeiért (1964); az AIA New York-i csoportjának érdemérme (1965); az AR újabb kitüntetése a Rufus Stillmann-házért (1966); az American Hungarian Studies Foundation (AHSF) George Washington-jutalma (1967); a New York State Council on the Arts jutalma a Whitney Museum of American Art épületéért (1967); az AIA aranyérme (1968); a Budapesti Műszaki Egyetem „doctor honoris causa” oklevele (1968); az University of Virginia Thomas Jefferson-alapítványának érme (1968); az AR legújabb kitüntetése, a Starkey-házért (1968); a New York-i City Club Albert S. Bard-jutalma az építészetben és a városépítészetben elért kiváló eredményeiért és a Whitney Museumért (1968); az AIA kitüntetése a collegeviIle-i St. John’s University könyvtárépületéért (1968); a Fifth Avenue Association építészeti jutalma az 1966—67-ben kivitelezett legjobb középületért (1968); a Beaux-Arts Incorporated építészeti díja (1968) — stb. Társadalmi, egyesületi tagságáinak, funkcióinak sora még nehezebben sorolható fel. Tiszteleti tagja a Sociedad de Arquitectos de Colombia-nak, a Sociedad Central de Arquitectos de Peru-nak, társtagja a New York-i Museum of Modern Art-nak, tagja az AlA-nak, az American Academy of Arts and Sciences-nek, az Ordre des Architectes de France-nak, a New York-i Architectural League-nek, a Harvard Club-nak, a Century Association-nak, a New York University buffalói tanulmányi felügyelő bizottságának, az AHSF magyar hagyományokkal foglalkozó bizottságának stb. — és legújabban (1968) alelnöke a National Institute of Arts and Letters-nek. Ez a nem teljes felsorolás sokszorosan igazolja az American Federation of Arts és a Time folyóirat közös deklarációjának helytállóságát, melyben Breuert ,,Formaalkotó”-nak nyilvánították, és beiktatták a világ ama tizenhárom építésze közé, akinek munkássága a legjelentősebb korunk építészetében. Még inkább igazolják azonban — s mindenek felett — maguk a Breuer-művek, melyekről — számtalan cikk és tanulmány mellett — ez ideig két nagyobb, átfogó mű adott számot. Az egyik Peter Blake bevezetésével és jegyzeteivel: Marcel Breuer: Sun and Shadow. The Philosophy of an Architect (Napfény és árnyék. Egy építész filozófiája), mely New Yorkban, a Dodd, Mead and Company kiadásában 1955-ben jelent meg. A másik Cranston Jones gondozásában: Marcel Breuer: Buildings and Projects 1921 — 1961, mely ugyancsak New Yorkban, Frederick A. Praegernél jelent meg 1962-ben (ugyanez évben Gerd Hatjenéi is Stuttgartban). Az itt következő fejezet — a maga terjedelemkorlátai mellett — azzal próbálkozik, hogy Breuer eddigi életművéről adjon valamiféle áttekintést. 7
