Major Máté: Breuer Marcel - Architektúra (Budapest, 1970)

Művei

három már jól ismert anyag: kő, fa, üveg, a szokott harmóniában adja meg az épület breueri karakterét.

Ekkor, 1953-ban kezdődik Breuer épületsorozatának tervezése, melyet, folyamatosan, a Torrington Manufacturing Company vállalat részére Amerikában és Európában épít üzemi és adminisztratív célokra. Az első közülük az Oakville-ben (Ontario, Kanada, 1953 — 54) épült kis üzemi épület. Ez, mindössze kilencszáz négyzetméteren, egyszerű acél keretszerkezettel létesült, homlokfalait téglából falazták. A fehérre festett téglafal, az épülethez csatlakozó, dekorativen áttört kerítésfal hosszú fehér sávjával, finoman illeszkedik a természeti tájba. Különösen érdekes a napvédő szerkezet — ennek megoldására Breuer mindig nagy gondot fordít —, mely a főhomlokzati ablakok fölé fémkonzolokra függesztett, függélyes, kék—zöld üvegtáblákból áll.

Az Edgar Stillmann (Jr.) részére épített (1953 — 54) vidéki ház Wellfleetben (Mass.), alaprajz- és felépítésbeli sajátosságaiban, anyagaiban, formáiban hasonlít Breuer ún. első házához, sőt talán inkább a Caesar-házhoz. Ez is lábakon áll, hátulról híd-lejtő vezet fel rá, tömegéből a táj felé elöl nagy veranda lendül ki, és fa burkolja. A homlokoldalakon erős tető-kiugrás biztosítja a napvédelmet. *

Az ötvenes évek derekán (1953 — 56), kb. egyszerre, három iskolát is tervez Breuer Connecticutban, a bantami és a northfieldi alsófokú, valamint a litchfieldi középfokú iskolát. A bantami iskolában nyolc kisebb és négy nagyobb, középfolyosó mentén sorakozó tanteremben mintegy 300—350 tanuló helyezhető el, átlagosan tehát 25—30 gyerek termenként. Az osztályok tömbjét keresztirányban nyaktag — mely az előcsarnokot és az igazgatás helyiségeit tartalmazza — köti össze a tömegesebb tornatermi résszel. Ennek nagy tere ünnepi, napközi és étkezési funkciók ellátására is alkalmas. A litchfieldi középiskola — miként alaprajza mutatja — bonyolultabb funkciójú, ugyancsak egyszintes épület. Itt 600— 700 tanuló egyidejű oktatása biztosított. Az Y-formájú főépület szárnyvégeihez, közvetlenül vagy összekötő folyosóval, egy-egy közösségi helyiségeket tartalmazó tömb csatlakozik, a műhelyi, az éttermi, illetőleg a tornatermi egység tömbje. Betonblokk hordófalak tartják a rétegelt fa kéregszerkezetű kötőket és a lapos tetőt. Az ívesen záródó tornaterem födémét ugyancsak ilyen, előregyártott fatartók támasztják alá.

Ez évben került sor újból Breuer európai szereplésére is, az elpusztított Rotterdamban, a De Bijenkorf-áruház megépítésével (1953 — 57). Rotterdam fő üzletutcáján különös jelentősége volt ez épület megalkotásának. Előbb meg kellett építeni a felvonulási épületet, melyet, egy korábbi argentínai (Mar del Plata-i) étteremépület (1947) analógiájára, lábakra állított három egyforma tértömegelem egyesítésével alakított ki Breuer. Itt az áruház „méhkas” nevéhez illően, három hatszögű — lép-forma — hasáb egyesítése adja a kis acélvázas épület karakteres formáját. Maga az áruház egyetlen nagy hasábtömb, mely alacsonyabb átmeneti tömbbel csatlakozik, mintegy fél hosszában, az északi oldalon álló szállodához. A szabadon maradó északi homlokzat teljesen üvegezett, míg a többi csaknem teljesen lép formájú, hatszögű travertin lapokkal burkolt, melyek nyugodt-zártságába csak ritmikusan elrendezett lőrésszerű nyílások visznek nagyobb élénkséget. A többszintes zárt rész alatt a földszint, a bejáratokkal és a kirakatsorral, egészen felnyitva tölti be funkcióját. A nyugati oldalon egy különálló, csupán folyosóval bekötött, teljesen üveg