Conrad, Walter: A távolbalátás - Élet és Tudomány kiskönyvtár 23. (Budapest, 1962)
A televízió-híradó
Persze volt valami, ami eleinte az elektronikus kamera bevezetésekor sem változott: a közvetítőkocsit még mindig külön kábelnek kellett összekötnie a televízióadóval. Ez jelentékenyen korlátozta az alkalmazási lehetőségeket, hiszen egészen nyilvánvaló, hogy csak nagyon kevés, fontosabb helyet, színházakat, sportpályákat stb. tudtak ellátni „csatlakozással”. A mai televízió közvetítőkocsik egészen másként vannak berendezve, mint a húsz évvel ezelőttiek. Már nemcsak egy, hanem több elektronikus kamerát hordanak magukkal, s ezeket nemcsak a tetőn, hanem a kocsitól bizonyos távolságra is fel lehet állítani. A kocsi belseje ésszerűen és áttekinthetően elhelyezett készülékekkel és felszerelésekkel van tele: erősítőberendezések, magnetofon-készülékek, rendezőpult több ellenőrző képernyővel, számos nélkülözhetetlen szabályozó és ellenőrző-készülék. A mai közvetítőkocsik már az adóval való kábelösszeköttetéstől is megszabadultak. A kábel helyét a deciméterhullámú rádióösszeköttetés foglalta el. A közvetítőkocsihoz teljesen felszerelt deciméterhullámú adókészülék tartozik, amelyet legtöbbnyire külön járművön helyeznek el. Az adójármű tetejére irányított antennát szerelnek (vagy esetleg egy periszkóphoz hasonló berendezést). Addig forgatják, amíg pontosan a televízióstúdió egyik deciméterhullámú vevőantennájának irányába mutat. Ezen az úton továbbítják a televízióadóba a kép- és a hangjeleket. Itt még egyszer felerősítik őket, s miután több fokozaton végighaladtak, ismét kisugározzák a televízióvevő készülékekbe. A közvetítőkocsi és a televízióstúdió között meg kell lennie az „elméleti látó-összeköttetésnek”. Ezért a mindenkori terepviszonyok mellett igen fontos szerepe van az antenna magasságának. A deciméterhullámú adó antennája nem nyújtható ki akármilyen magasra. Ide-oda lengene a szélben, és előfordulhatna, hogy az általa kibocsátott sugárnyaláb nem találná el a tele-7 A távolbalátás 97
