Conrad, Walter: A távolbalátás - Élet és Tudomány kiskönyvtár 23. (Budapest, 1962)
A televízió-híradó
„Csitt! Érdekes műsor van a televízióban!” —, majd karonfogva odavezetik őket a képernyő elé, a homályos szobába. A nemes elhatározások a következő estéig tartanak. Ekkor valamelyik családtag föltétlenül bekapcsolja a vevőkészüléket, hogy a híradóműsor keretében futólagos áttekintést kapjon a nap legfontosabb eseményeiről — „végeredményben tudnia kell az embernek, mi történik a világban, nem igaz?”. Amikor azután a híradóműsor véget ér, természetesen elfelejtik kikapcsolni a készüléket... Ma már egyetlen televízióműsorból sem hiányoznak a napi eseményekről készült riportok, bármilyen címen álljanak a rádióújságban. Miért is ne használná ki a televízió azt az előnyét, amellyel az egyéb optikai-akusztikai lehetőségekkel szemben rendelkezik? Kizárólag a televízió képes arra, hogy képben és szóban mutassa meg azt, ami néhány órával ezelőtt történt, s egy tőlünk messze lejátszódó esemény nézőivé és hallgatóivá tegyen bennünket. Ebben a heti filmhíradó sem versenyezhet vele. Amiről ott szerzünk tudomást, az már a múlt, az már több napja lezajlott. Ezért senki sem akarja elmulasztani a híradóműsort; amikor 1931-ben Angliában első ízben száguldtak át a képernyőn a sötét árnyékok, amelyekről a szpíker kijelentette, hogy versenylovak, osztatlan volt a lelkesedés. Hogyan jön létre a televízió-riport? A televízió riportereink egyik első és legfontosabb segítőtársa a filmfelvevő. A modem technika minden eszközével felszerelt és ezerszeresen kipróbált filmkamera a televízió-riportok készítésére is kiválóan alkalmas. Rendkívül mozgékony, és mindenüvé szállítható. Ez különösen akkor van így, ha a rendkívül könnyen kezelhető és könnyű keskenyfilmes fölvevőket használják. Majdnem minden televízióstúdiónak van néhány
