Conrad, Walter: A távolbalátás - Élet és Tudomány kiskönyvtár 23. (Budapest, 1962)

A világot jelentő szalagok

sebben foglalkozni. Fontos csak az, hogy tudjuk, milyen járható útjai vannak a kép konzerválásának. Az egyik lehetőség az, hogy a magnetofonszalagot a felvétel alatt nagy sebességgel forgassuk. Ennek technikai megvalósítása persze nem nagyon egyszerű, mert a szalagnak a gyorsvonati sebességnél gyorsabban kell mozognia, és a sebességingadozásokat lehetőleg nullára kell csökkenteni. A nagy szalagsebesség következtében igen nagyfokú a felvevőanyag elhasználódása. A másodpercenként 40 méteres szalagsebesség mellett, amit egyes mágneses képrögzítő berendezéseknél alkalmaznak, egyetlen tízperces adás alatt 24 kilométernyi magnetofonszalag pereg le (egy közönséges magnetofon-készülék ugyanennyi idő alatt 60 métert használ fel). Minthogy ilyen sebesség mellett a legnagyobb szalagtartály is igen hamar kiürül, különleges berendezésekre van szükség, melyeknek segítségével gyorsan új szalagot lehet bekapcsolni anélkül, hogy hézag keletkeznék a képsoron.

Sokféleképpen próbálkoztak annak érdekében, hogy csökkentsék a szalagsebességet. Nem föltétlenül szükséges, hogy a jeleket, úgy, mint a magnetofonkészülékeknél, a szalag mozgása irányában rögzítsük: a létra fokaira emlékeztető formában, keresztben is fel lehet venni őket. Ezzel az eljárással meghatározott hosszúságú szalagon sokkal hosszabb „nyom” rögzíthető. Olyan ez, mint amikor levelet írunk: a „jeleket” itt is a levél mozgási irányára merőlegesen írjuk le, mert írás közben legtöbbnyire önkéntelenül felfélé tartunk.

Ennél az eljárásnál olyan mágneses szalagot használnak a képjelek rögzítésére, amely körülbelül tízszer olyan széles, mint az akusztikai jelek felvételére szolgáló szalagok. Ha a fokokat elég sűrűn rakjuk, a szalagsebesség jelentősen csökkenthető, és már nem is nagyon különbözik az akusztikai felvételek sebességétől. A konzervált képjel csupa különálló részecskéből áll; elektronikus átalakító berendezés segítsé90