Conrad, Walter: A távolbalátás - Élet és Tudomány kiskönyvtár 23. (Budapest, 1962)
Csendet kérünk - felvétel!
mentőangyal, a súgó sem létezik: hangját föltétlenül meghallaná a mikrofon. így tehát rendkívül gondos előkészítés kell egy röpke óra alatt lepergő televízó-játék közvetítéséhez. Ügy, hogy egyáltalán nincs okunk a felháborodott tiltakozásra, ha mindezek ellenére becsúszik az adásba egyegy kisebb hiba. A televízió-játékban a munka valamennyi fázisának — a forgatókönyvtől a kész adásig — alkalmazkodnia kell a televíziós technika sajátosságaihoz. Ez a kedvelt televízió-beszélgetésekre is érvényes: a résztvevők, többnyire valamilyen szakterület specialistái, összeülnek a kamera előtt és elbeszélgetnek egy időszerű témáról. így néhány ember sok százezer néző, iletve hallgató előtt részletesen megvitathatja a politikai eseményeket, a tudomány új eredményeit, az új munkamódszereket, a művészet kérdéseit. Bár a televízió nézője már azzal is „részesévé” válik a vitának, hogy nemcsak hallgatja, hanem látja is a vitázó partnereket, a televízió hallatlan mértékben fokozhatja az ilyen adás hasznosságát azzal is, hogy szemléltető anyagokkal — táblázatokkal, diagrammokkal, rövid filmszalagokkal stb. — élénkíti az adást. Állandó igény van arra, hogy a televízió opera- és színházi előadásokat, hangversenyeket, varieté és cirkuszi műsorokat közvetítsen. Itt a televízió technikusának semmi dolga a próbákkal és a tulajdonképpeni előadással. Viszont az is igaz, hogy most már nem a televízió-kamera körül forog az egész munka. A világítást, a kamera felállítási helyét stb. nemcsak a televízió-felvétel feltételei szabják meg, hanem az a követelmény is, hogy a felvételnek nem szabad zavarnia az előadást. A szükséges egyeztetés nem mindig egyszerű. Azt, hogy ennek ellenére egész opera- és színházi előadásokat, cirkuszi műsorokat és tarka esteket élvezhetünk végig a képernyőn, elsősorban a televízió központjában dolgozó összes munkatársak tudásának és tapasztalatának köszönhetjük.
