Conrad, Walter: A távolbalátás - Élet és Tudomány kiskönyvtár 23. (Budapest, 1962)

A televízióadó szeme

hogy minél egyszerűbb, robusztusabb és fényérzéke­nyebb legyen. Ilyen képfelvevő cső is van; ezt min­denekelőtt ipari televízióberendezésekben használják. Neve vidikon, de hívják endikormak vagy rezisztron­­nak is, és működése a fénynek egy másik hatásán alapul: bizonyos anyagok — a kadrrdumszulfid, az ólomszulfid stb. — a fénysugarak hatására megvál­toztatják elektromos vezetőképességüket. Miniatűr vidikon A vidikon homlokfalára belülről valamilyen fémbe­vonatot gőzölögtetnek. A réteg oly vékony, hogy még éppen átlátszó. Erre a bevonatra kerül egy réteg az említett fényérzékeny anyagok valamilyikéből. Egy elektronsugár hátulról sorról sorra letapogatja ezt a réteget. Egyelőre tegyük fel, hogy a vidikon sötét helyiség­ben van. Ennek következtében a fényérzékeny réteg ellenállása igen nagy. A letapogató sugárból származó elektronok becsa­pódnak a fényérzékeny réteg hátsó oldalán és feltöl­tik azt. Mihelyt a vidikont egy világos jelenetre irá­nyítjuk, a fémbevonaton az objektív segítségével létrejön a jelenet kicsinyített képe. Ennek megfele­lően pontról pontra megváltozik a mögötte levő fény­­érzékeny réteg vezető képessége. A világos helyeken jól vezet, a kevésbé világos helyeken rosszabbul. Ez­által azonban a hátsó oldalon levő töltés keresztül tud áramlani a rétegen és elérheti a fémbevonatot, ahon­nan elvezetődik. Az elektronsugár a következő leta­* 71

Next

/
Oldalképek
Tartalom