Conrad, Walter: A távolbalátás - Élet és Tudomány kiskönyvtár 23. (Budapest, 1962)
Tulajdonképpen két vevőről van szó
fogható hatása, amit minden televíziónéző ismer: nem kell külön a képre és külön a hangra beállítani a televízióvevő készüléket. Mihelyt egy meghatározott televízió-csatornát bekapcsoltunk, a képet és a hangot egyszerre kapjuk. Mi zajlik le a televízióvevő berendezésének különböző fokozataiban? A televízióadóból érkező hullámok elektromos feszültségeket keltenek a vevőantennában. Ezek a feszültségek csupán az ezredvolt törtrészeit jelentik, tehát elenyészően csekélyek azokhoz a feszültségekhez képest, amelyekkel az elektrotechnika egyébként dolgozik. A feszültségek a vevőben először a „csatornakiválasztóba” kerülnek. Neve elárulja egyik funkcióját: a csatomakiválasztó segítségével keressük meg azt a televízióadót, amelyet látni és hallani akarunk. A kiválasztás a hordozó frekvenciára fixen hangolt áramkörök révén történik, ugyanúgy, mint minden rádióvevőben. Persze, a televízióvevő készülékben már a csatornakiválasztó is lényegesen különbözik a rádióétól: a rádióvevőben mindig több hullámtartományon mehetünk végig, és a tartományokon belül tetszés szerinti frekvenciájú adókat állíthatunk be. A TV csatornakiválasztó ezzel szemben úgy van felépítve, hogy csak a nemzetközileg összeegyeztetett televízió-csatornákat tudjuk bekapcsolni. A televíziókészüléken a rádióvevőtől eltérően nincs hullámváltógomb és hullámskála. Azok a kisebb beállítási pontatlanságok, amelyek a készülék összeszerelése során elkerülhetetlenek, és az idő folyamán kiszűrődnek, egy „finombeállításra” szolgáló szabályozó gomb segítségével küszöbölhetek ki, vagy az elektronikusan működő „automatikus éles-beállítás” révén kompenzálódnak. A csatomakiválasztónak nemcsak az a feladata, hogy beállítsa a készüléket egy bizonyos televízióadóra. A beállító áramkörökön és azok kapcsolási rendszerén kívül idetartoznak a vevő első csövei is. 57
