Conrad, Walter: A távolbalátás - Élet és Tudomány kiskönyvtár 23. (Budapest, 1962)

Az 1931-es rádiókiállítás

az eltérítő tekercsekben mutatkozó leggyorsabb áramváltozásokra is azonnal reagál.

A világító folt erőssége ugyancsak minden időveszteség nélkül szabályozható. Az elektronforrást, a katódot, kicsiny edénnyel borítjuk be, melynek feneke a középen ki van fúrva. Az elektronok csak a feltalálójáról Wehnelt-hengemek nevezett edény nyílásán át kerülhetnek a katódról a cső tág belsejébe.

Ha erre a hengerre negatív elektromos feszültséget viszünk, az vissza fogja lökni az ugyancsak negatív töltésű elektronokat. Ha a negatív feszültség fokozódik, az elektronok száma tovább csökken. Végül a feszültség olyan értéket ér el, amikor az elektronsugár teljesen megszűnik, a világító ernyő sötét marad.

Ha viszont aránylag csekély negatív feszültség van a Wehnelt-hengeren, a taszító hatás csökken; a sugárban repülő elektronok száma növekszik, és a képernyőnek az elektronnyaláb által eltalált pontja élesen ki világosodik. Vagyis a Wehnelt-hengeren keletkező feszültségingadozások mindenkor közvetlenül befolyásolják az elektronnyaláb erősségét, s ezzel a sugár által keltett világító folt világosságát is. Ez azt jelenti, hogy a képernyő világossága a Wehnelt-hengerrel szabályozható.