Conrad, Walter: A távolbalátás - Élet és Tudomány kiskönyvtár 23. (Budapest, 1962)
A televízió-híradó
tők egy személygépkocsiban, sőt háton is hordozhatók. A televízióriporter munka közben kezében fogja a vidikon-kamerát, amely nem nagyobb, mint egy keskenyfilm-felvevőgép. A kamerát kábel köti össze a detiméterhullámú adóval, amelyet a riporter a hátára erősített. Rövid botantenna biztosítja az összeköttetést; a közvetítőkocsival, vagy — kis távolság esetén — közvetlenül a televízióstúdióval. A háton hordozható adó hatótávolsága természetesen csekély, legjobb esetben néhány kilométerig terjed. Ez azonban a legtöbb esetben elegendő ahhoz, hogy elérje a közvetítőkocsit vagy valamilyen más vevőt, amely azután a nagyobb teljesítményű adóba továbbítja a műsort. E hordozható készülék az egyetlen olyan felvevőberendezés, melynek segítségével nemcsak „helyben” lehet riportokat készíteni, hanem mozgás közben is (mondjuk haladó gépkocsiból).
